Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Deák Ágnes: A koronás Wargha. Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában (Ism.: Urbán Aladár) III/728

730 TÖRTÉNETI IRODALOM kerülte. Ebben az időben már rendszeres fizetést kapott. Ó jelentette fel 1852 februárjában a dél-dunántúli szervezkedés vezetőjét Gasparich Kilitet, akit a következő év nyarán halálra ítéltek és kivégeztek. Ó vezette nyomra a rendőrséget 1852 novemberében a rendőrséget a Pestre látogató Noszlopy Gáspárral kapcsolatban, aki 1853 februárjában halálos ítéletet kapott. Érzékelve, hogy növekszik irányában a gyanakvás, ezért 1852 decemberében útlevelet kért, hogy elhagyja az országot. Közölte, Angliában meglátogatja Pulszkyt és Kossuthot. Podolszky javaslatára Kempen báró, a birodalom legmagasabb rendőri vezetője Bécsben kihallgatáson fogadta Warghát. 1853 áprilisában hozzájárult utazásához, s utasította, hogy tudja meg a korona rejtekhelyét. Wargha április 26-án hagyta el az országot, s május 18-án már visszaérkezett Bécsbe. A rövid londoni látogatás a küldetés sikerét sejtette. Mielőtt azonban beszámolhatott volna Kempennek, a Gasparich ügyében folytatott vizsgálat eredményeként gyanú merült fel, és azonnal letartóztatták. Holmiját és ruházatát átvizsgálva tervrajzot nem leltek, de a ruhájába bevarrva különböző iratokat találtak. Wargha beadványban tiltakozott a letartóztatás ellen, s hangoztatta, hogy sikerrel járt. A hadbíróság előtt azt állította, hogy a korona rejtekhelyének leírását egy Szűcs nevű emigránstól kapta, aki 6000 fontot követelt a titok felfedéséért. A történetet nyilván azért találta ki, hogy ne fedje fel az informátort, aki vélhetően Kossuth volt. (160. o.) Közölte, hogy az állítólagos Szűcsnek járó összeget neki kell Londonba kivinnie. A rejtekhely leírását tartalmazó szöveg (a Kossuth-nóta) és a feloldás kulcsának átadása után a hatóságok azonban nem jártak sikerrel. Ekkor Kempen hozzájárult Wargha szabadlábra helyezéséhez, aki szeptember 2-án egy hadbíró kíséretében Orsovára utazott. A helyszínt szeptember 5-én azonosították, és Wargha azonnal visszaindult Bécsbe. A koronát szeptember 8-án emelték ki a rejtekhelyről, a sajtó 14-én adott hírt róla. Szeptember 19-én Wargha megkapta a jelentős összeget, s azonnal Londonba „szökött". A könyv szerzője joggal feltételezi azt, hogy Wargha kikötötte magának a szabad távozást. (Az ügy vizsgálati anyagához csatolva megtalálható Kempennek az eredményes eljárásról, a császár számára készített összefoglalója. Ebben saját szerepét hangsúlyozza, amelynek szépítéseit, a vizsgálati anyagokkal összevetve, a szerző folyamatosan kimutatja.) Wargha 1853. október elején érkezett meg Londonba, ahol a kortársak szerint gyanúsan nagyvonalú életet élt. Szívesen kölcsönzött az emigránsoknak. Felvette a kapcsolatot Kossuthtal, aki az általa hazaküldött dollárok hűtlen kezelésével vádolta meg. (1854 márciusában kelt magyarázkodó levelét ld. a Függelékben.) A koronával kapcsolatos híresztelések alapján Kossuth állítólag azt mondta volna, hogyha Wargha önmaga vagy mások életét mentette meg az árulással, azt meg tudja bocsátani (185. o.). Hozzátehetjük, az a tény, hogy Kossuth csak Wargha árulásáról beszélt, világossá teszi, hogy valóban ő igazította el a korona rejtekhelyéről. Wargha 1854-ben megszervezte Pesten hagyott családjának (feleségének és négy gyermekének) kiköltöztetését, ami 1854 áprilisában megtörtént. (Nagy meglepetésként érhette feleségét a kérés, hogy gondoskodjék Károlyka, az „árva kisfiúról", akinek tartása 1853 áprilisáig rendezve van. Helyezze el valahol rokonoknál, érje el, hogy fogadják örökbe, és taníttassák ki valami mesterségre.) Wargha Londonban „polgári egzisztenciát" teremtett, 1854 novemberében elegáns helyen szivarüzletet nyitott. Informátori tevékenységét továbbfolytatta, bár erről csak Kempen egy naplóbejegyzése tanúskodik. Béccsel való kapcsolata 1854 végén alaposan megváltozott, amikor a rendőrség az Arad környéki forradalmi szervezkedés Csomortány Károlyhoz csatlakozó szervezetének nyomára jött. Az elfogottak vallottak, s Wargha neve is előkerült. így 1854 szeptemberében körözést adtak ki ellene, majd 1855 áprilisában a bécsi hadbíróság Warghát felségárulás miatt húsz évi vasban eltöltendő várfogságra ítélte. Közben részt vett Londonban egy vállalkozásban, amely csődbe ment, így a család nagy londoni lakását fel kellett adnia. Elszigetelődve az emigráció gyanakvása miatt, felvetődött a hazatérés gondolata, ezt azonban az ítélet miatt nem tehette. Felesége és három lánya már 1859 nyarán hazatért, Dani fia Londonban maradt. 1859 októberében majd több ízben járt Drezdában és Berlinben. Ekkor nyújtotta be hazatérési kérelmét. 1860 júliusában a berlini osztrák követség értesítette, hogy útlevelet kap, és 14 napra hazatérhet. 1860. július 23-án érkezett Bécsbe és 25-én Pestre. A bécsi tartózkodás idején újból felajánlotta szolgálatait, mert a bécsi rendőrség iratai között nyoma van egy 1862. áprilisi 250 ft-nyi összeg kiutalásáról. Megállapíthatóan egy bécsi poste restante címre küldte álneves jelentéseit. (Londonban maradt Dani fiát is rávette, hogy Bécsbe postán maradó leveleket küldjön az emigráció életéről, a pletykákról.) Wargha jelentései 1864 végétől váltak igazán hasznossá, amikor Nagy váradra költözött, és a megyei életről jelenthetett. (A rendőrségtől 1871-ig kapott fizetést.) Baráti segítséggel egzisztenciális helyzete megerősödött, mert előbb a községi iskolák főfelügyelője, majd árvaszéki ülnök lett, halála előtt egy évvel főjegyzői állást kapott. Halálakor a Bihar című megyei