Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Deák Ágnes: A koronás Wargha. Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában (Ism.: Urbán Aladár) III/728

728 TÖRTÉNETI IRODALOM varral" is küzdött: hol Vaszilij Sujszkij cár (1606-1610) fiának, hol annak unokájának adta ki magát. Több ízben pedig egzotikus neveket és titulusokat talált ki magának. A kötetet két tanulmány vezeti be, melyek ismertetésétől ehelyütt eltekintek. Az első, Szvák Gyula tollából, általános áttekintést ad az álcár jelenségről a történeti háttér megértéséhez, míg a másodikat ugyanaz a D. V Liszejcev jegyzi, akinek nevét már az előző kötetből ismerhetjük. Liszejcev részletesen leírja a fél Európát bejáró álcár életútját, akit végül 1653-ban Holsteinben elfogtak, kiszolgáltattak Moszkvának, ott pedig felnégyelték. Liszejcev volt az, aki a kötetben közölt oroszországi forrásokat összegyűjtötte. Megjegyzi, hogy a kútfők terén (melyek egy része magától Tyimofejtől származik, nagyobbik része pedig a Külügyi prikáz anyagából állt össze) nem törekedhetett a teljességre, hiszen Oroszországon kívül is számos anyag maradt fenn Tyimofejről. Liszejcev igen részletes kommentárjai nagyban segítik az olvasót az eseményekben való eligazodásban. Tyimofej alakja, többek közt, azért is érdekes, mert erdélyi vonatkozásai is vannak európai kalandjának: mind I. Rákóczi György, mind II. Rákóczi György udvarában megfordult. A közreadott forrásokból kitűnik, hogy színes jelenség volt, aki nemcsak leszármazási táblát állított össze magának, de még verseket is írt ennek kapcsán. Sashalmi Endre Deák Ágnes A KORONÁS WARGHA Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010. 253 o. A kötet címe és alcíme határozottan felkelti az olvasó figyelmét. Ennek az érdeklődésnek a szerző maradéktalanul megfelel. Nem csak azt mutatja be, hogy a „koronás Wargha" miként fedte fel az 1849-ben elásott korona rejtekhelyét. Megrajzolja Wargha életútjának korai, kevéssé ismert időszakát, részletesen bemutatja azt a kettősséget, amellyel a magyar emigrációt szolgálta, s egyidejűleg fizetett informátora volt az osztrák rendőrségnek is. Végül megismertet Wargha életének utolsó, konszolidált szakaszával is. Wargha István (1808-1876) Arad vármegyében született kisnemesi családból. Gimnáziumi tanulmányait Aradon végezte, s 1826-ban belépett a piarista rendbe. Felszentelése után 1828-1830 között tanított, majd 1830-ban elhagyta a rendet. Néhány évig Pesten házitanító volt, majd Tolna megyébe került, ahol 1836-ban megházasodott. Felesége családja nem volt tehetős, de a házasság révén bekapcsolódott a megyei nemesség társadalmi életébe. Tolna volt az óvodai nevelés egyik kezdeményezője, ahogy 1837-ben intézetet szerveztek óvodai nevelők képzésére. A tanári tapasztalatokkal rendelkező Wargha jóakarói támogatásával elnyerte az igazgatói állást, s azt 1838-1844 közözött töltötte be. A gyermekneveléssel kapcsolatos nézeteit több írásában, majd kötetbe gyűjtve publikálta. Elméleti munkásságáért 1840-ben a Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Ambíciói és megromlott házassági kapcsolata egyaránt szerepet játszottak abban, hogy családját hátrahagyva Pestre költözött. Fiúnevelő intézetet hozott létre, amelyről azonban csak 1845-1846-ból vannak biztos adatok. Wargha Pesten bekapcsolódott a főváros irodalmi és politikai életébe. Már Tolnában részt vett Bezerédj István oldalán a Kossuth által elindított Iparegyesület szervezésében. Mikor az Iparegyesület 1844. évi vezetőségválasztása Kossuthot megválasztotta elnöknek, Wargha szavazattöbbséggel Alelnök lett. 1845 áprilisában megindult az egyesület lapja, a Hetilap, amelynek novemberben Kossuth javaslatára Wargha lett a szerkesztője. A lap nagyjelentőségű gazdaságpolitikai vezércikkeit Kossuth írta, de számos, azt kiegészítő írás jelent meg W. szignóval. A cenzor Kossuth „Adózzunk" című cikkének a tilalom ellenére „figyelmetlenségből" történt megjelentetése miatt a szerkesztő eltávolítását követelte, de az egyesület választmánya sikerrel védte meg őt. 1847 tavaszán Kossuth védelmében hírlapi vitában keveredett a centrista Pesti Hírlap szerkesztőségével. 1847 júliusában szerkesztői költségeinek nagysága, illetve megrendült anyagi helyzete miatt lemondott. Korábban bekapcsolódott az ellenzékkel rokonszenvező Nemzeti Kör tevékenységébe, majd részt vett az ebből kivált Pesti Körnek az előzővel való újraegyesítésében, az így lét-