Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
720 KOZÁRI MONIKA További nyugdíj rendeletek 1937-ben ismét foglalkoztak a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjával. A dualizmusban már megteremtették a nyugdíj viszonosságot, ami már láthatóan nem is jelentett problémát. A 7850/1937. M.E. rendelet arról rendelkezett, hogy ha a közigazgatási közület — tehát a vármegye, város, község — nem gondoskodik az alkalmazottak nyugellátásáról, akkor az alkalmazottak a kötelező biztosítást ellátó intézeteknél, vagyis az OTI-nál és a MABI-nál esnek biztosítási kötelezettség alá. A 6000/1940. M.E. rendelet Budapest székesfőváros területén hatályba léptette a házfelügyelők és segédházfelügyelők öregségi és rokkantsági biztosítási kötelezettségét. Az 5960/1941. M.E. rendelet az öregségi járulékot 0,43%-kal felemelte, figyelemmel „az új világháború alatt" kormányrendeletekben megállapított munkabérpótlékokra. A 120 pengő járadéktörzshöz évi 30 pengő járadéktörzs pótlékot rendelt el. A fokozódó járadékrészhez pedig rendkívüli pótlékot kellett nyújtani. A pótlék mértékének a megállapítását a belügyminiszter hatáskörébe utalták.6 9 1942-ben a nyugdíj kérdést is hozzáigazították a háború diktálta helyzethez. A 7200/1942. M.E. rendelet lehetővé tette, hogy az öregségi és rokkantsági járulékokat a háborús katonai szolgálat idejére utólag, részletekben meg lehet fizetni. Kimondták, hogy a hősi halált halt, vagy a háborús katonai szolgálat alatt betegség következtében meghalt biztosított özvegyének a járadékra jogosultsága életkorától és egészségi állapotától függetlenül áll fenn. A hősi halált haltak özvegyeinek esetében leszállították a várakozási időt is, amely az igényjogosultság megszerzéséhez elő volt írva. A pénztárak szervezete és elhelyezése A biztosítási szervezet együtt nőtt a feladattal. Az 1891: XIV tc. megszületése előtt a gyári és a vállalati pénztárak ügyeit a vállalatok látták el. A különböző pénztárak szervezetét alapszabályaik határozták meg. Az 1891: XIV tc. lehetővé tette, hogy a különböző pénztárak pénztári szövetségben egyesüljenek. Az 1907: XIX. tc. országos központi szervet hozott létre, az Országos Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztárat, amelyet röviden Országos Pénztárnak neveztek. 1934-ben megnövelték a kerületi pénztárak számát, hogy könnyebb legyen elérni őket, ne kelljen annyit utazni a biztosítottaknak. Az 1927: XXI. tc. az Országos Pénztár alkalmazottait állami alkalmazottakká tette. A nyugdíjak ügyintézése az 1928: XL. törvénycikkel kapcsolódott ehhez a rendszerhez. A törvény meghozatalakor a népjóléti miniszter állapította meg a létszámot az ügyviteli feladatok ellátására. A Fiumei úti székház ekkor már létezett, ott volt az Országos Pénztár és a Budapesti Kerületi Pénztár elhelyezve. Az új apparátus azonban már nem fért el ebben a régi épületben, ezért kibérelték a József főherceg szállót, és vásároltak egy kétemeletes szállodát az Aggteleki utcában.70 Majd 1929-ben megvették a Fiumei úti székház melletti telket (a 69 A magyar társadalombiztosítás, 48. 70 A magyar társadalombiztosítás, 75.
