Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 715 Leszögezi, de nem indokolja meg, hogy a kormány miért kizárólag az iparforgalmi munkavállalókra korlátozta az öregségi nyugdíjbiztosítás bevezetését. Volt azonban olyan tervük, hogy a munkásbiztosítást fokozatosan társadalombiztosítássá fejlesztik, vagyis kiterjesztik a mezőgazdasági munkásokra is. Mégis amikor az új öregségi nyugdíjbiztosításról beszél, azt hangsúlyozza, hogy az új társadalombiztosító intézmény „a szolidaritás elveiből folyó biztosítási és nem caritativ szervezet", vagyis ismét társadalombiztosításként jelöli meg a munkásbiztosítást. Tervbe vették azt is, hogy a betegségi és a rokkantsági biztosítás ágait egyesítik, hogy a rokkantságot igyekeznek megelőzéssel csökkenteni, és szociális szempontokat fognak érvényesíteni a társadalombiztosítás intézményének pénzügyeiben. Kovrig igen hosszan magyarázza, hogy az öregségi stb. nyugdíj biztosítás valóban biztosítás, amit azért tesz, mert több külföldi jogász kétségbe vonta a társadalombiztosítás biztosítás jellegét. Elmondja, hogy a társadalombiztosítás igenis kétoldalú jogviszony, amely törvényen alapul. Méghozzá kettős kétoldalú jogviszony áll fenn: egyrészt a biztosított és az intézet között, másrészt a biztosított munkaadója és az intézet között, a munkaadó biztosított munkavállalójának a javára. Az az érv, hogy nem biztosítás, mert a szolgáltatások nincsenek arányban az ellenszolgáltatással, csak a betegség esetére szóló biztosításra lehet érvényes, az öregségi stb. nyugdíjra nem, hiszen a járulék alapja a jövedelem, a nyugdíj összege pedig ettől függ. A járadékok pedig egyénenként különböznek, a biztosítási viszony időtartama és a lerótt járulékok szerint. A biztosítás tehát attól, hogy az alapja állami kényszer, még nem veszti el biztosítás jellegét. A törvény rendelkezéseinek kialakítását megelőző adatfelvételre 1927. április 4-én került sor. A KSH az adatgyűjtés folyamán 200.000 adatszolgáltatóval állt közvetlen levelezésben. Ok valamennyien munkaadók. A megkérdezettek több mint 75%-a, 151.531 munkaadó szolgáltatott adatot, majdnem 750.000 alkalmazottról. Az 1928.XL. törvény által alkotott szabályok Erre a biztosításra ugyanazokat a vállalatokat, üzemeket, hivatalokat és foglalkozásokat kötelezte a törvény, amelyeket a betegségi biztosításra.6 5 Kivételt képeztek az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek hivatalai, valamint az általuk fenntartott vagy kezelt intézmények. Kivételt képeztek még azok az üzemek és vállalatok — ezeket a törvény felsorolta — amelyek maguk gondoskodtak az alkalmazottaik öregségi stb. ellátásáról. A törvény hatálya nem terjedt ki a mezőgazdaságra, erdei termelésre, állattenyésztésre, halászatra, kert- és szőlőművelésre, selyemhernyó tenyésztésre és a méhészetre. Ezeket a törvény szövege ki is zárta. A törvény bevezette „a javadalmazási határ alá eső biztosítottak" fogalmát. Ez azt jelentette, hogy a biztosítottakat két csoportba sorolták. Az első csoportba azok kerültek, akik csak abban az esetben estek biztosítási kötelezettség alá, ha a javadalmazásuk bizonyos havi (évi) összeget nem haladott meg. Ok voltak a javadalmazási határ alá eső biztosítottak. Ide tartoztak a 65 A törvényt ismerteti A magyar társadalombiztosítás, 42-45.
