Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 713 tak különmunka díjazásokat kaptak, hogy a betegségi biztosításra befizetett összegek nem tudják fedezni a kiadásokat. Megállapította, hogy az öregségi biztosítástól kb. 23 millió pengőt vettek el a betegségi biztosítás hiányának a fedezésére. Ezt az összeget az államkincstár megtérítette az öregségi biztosításnak. A segélyeket, táppénzeket újraszabályozták, a betegségi biztosítás járulékait megemelték. A szanálási tervek sokféle ok miatt nem váltak valóra. A súlyos gazdasági válság, amely Magyarországon különösen 1931-től éreztette hatását, a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetét is érintette. 1932. január 30-val megszűnt a népjóléti minisztérium és a társadalombiztosítás a belügyminiszter hatáskörébe került át. Végül csak 1939-ben sikerült a betegségi biztosítás pénzügyi egyensúlyát helyreállítani. Az 1928: XL. törvény elvei Már 1907-ben határozati javaslatot fogadott el az országgyűlés, hogy a munkások öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelező biztosítását törvényben kell rendezni. 1923-ban a munkavállalók sürgették a kérdés rendezését a nemzetgyűlésnél, és mint láttuk a népjóléti miniszter be is terjesztette a törvényjavaslatot. Hogy végül törvény lett belőle az annak volt köszönhető — mint már arról szó volt —, hogy a gyáriparosok felkarolták az ügyet. A Magyar Munkaadók központja a Gyáriparosok Országos Szövetségével együttműködve kifejtette, hogy a gyáripar olyan fontosnak tartja ennek a biztosítási ágnak a megvalósítását, hogy még jelentős költségek vállalására is hajlandó.5 9 A munkásmozgalomnak pedig ezzel egy nagyon régi követelése valósulhatott meg, hiszen már 1899-ben a magyar szakszervezetek kongresszusán határozat született arról, hogy minden erejükből törekedni fognak a munkásnyugdíj megvalósítására. Végül 1928-ban született meg ez a törvény. A kortársai körében nagy tiszteletnek örvendő Vass József dr. népjóléti és munkaügyi miniszterként 1928. április 17-én terjesztette elő a törvényjavaslatot a képviselőházban. A magyar társadalombiztosítás ötven éve című könyv írója szerint „A felszólalók mind korszakalkotónak, egy szociálisabb, nemesebb magyar élet alapkövének minősítették a törvényjavaslatot".6 0 Az egyik felszólaló pedig „a törvényhozás ünnepnapjának" nevezte azt a napot, amikor tárgyaltak róla. Az 1928: XL. törvénycikk „az öregség, rokkantás, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról" 1929. január l-jén lépett hatályba. A törvényjavaslat indoklása szerint a nemzetgyűlést a törvény megalkotásában az vezette, hogy a kötelező biztosítás ne karitatív szervezet, hanem a szolidaritás elveiből folyó biztosítás legyen. Meg is fogalmazták, hogy a munkásbiztosítást társadalombiztosítássá kívánják fejleszteni. A betegségi és a rokkantsági biztosítást egy intézményben akarták összefogni, gondoskodni akartak az öregekről, rokkantakról és a hátramaradott családtagokról, és szociális szempontokat akartak érvényesíteni a társadalombiztosítás intézményének a pénzügyeiben. Célnak tekintették a rokkantság megelőzését. 59 A magyar társadalombiztosítás, 41. 60 A magyar társadalombiztosítás, 42.
