Századok – 2012

MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683

AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 711 tek volna. Ha az ember ezt a könyvet elolvassa az az érzése támadhat, mintha ez az egész folyamat, a nyugdíjak rendszere a munkásbiztosítással kezdődött volna. Pedig az állami alkalmazottak, tanárok, tanítók, vasutasok, katonák nyugdíja már a századfordulón is több évtizedes múltra tekinthetett vissza. Az 1870-es évektől kezdődően megszervezték a biztosító pénztárak egészségügyi szolgálatát is. Gondoskodtak a gyógyszerellátásról, a kórházi ellátásról. Létrehoztak szanatóriumokat, foglalkoztak a megelőzés, gondozás, tanácsadás kérdéseivel. Megszervezték a statisztikai szolgálatot. Kiépültek a gyógyfürdők. Gondoltak a balesetelhárításra és a foglalkozási betegségek megelőzésére. Kialakították a társadalombiztosítási bíráskodás törvényi és intézményi kereteit. Gondoskodniuk kellett a járulékok behajtásáról. A tartalékalapokat pedig befektették. Mindez együtt már alkotott egy szociális ellátó rendszert, amelynek azonban csak egy eleme volt a nyugdíj. A magyar társadalombiztosítás ötven éve, 1892-1942 című kötet nem lát korszakhatárt az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásában, sem 1918-ban, sem 1919-ben, sem 1920-ban. Mondhatjuk, hogy bizonyára nem is akar látni, hogy az állam folyamatosságát hangsúlyozza, de a szociálpolitika szempontjából ténylegesen nem is volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása a társadalombiztosításról való gondolkodást nem befolyásolta, ugyanaz a mentalitás élt tovább. A Horthy-korszak több területen, pl. a közigazgatásban és az oktatásban is tapasztalható ez, kontinuusnak tekintette magát a dualista rendszerrel. így volt ez a szociálpolitikában is. Természetesen hoztak létre új intézményeket és hajtottak végre szervezeti változtatásokat, de a kialakított rend fő keretein nem változtattak. Bár a Szakszervezeti Tanács az 1920-as évek közepén fontosabbnak tartotta volna a munkanélküli segély bevezetését mint a nyugdíj megteremtését, mert nagy volt a munkanélküliség, de a Bethlen kormány nem a munkanélküliek biztosításának a megteremtése, hanem az öregségi és rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás, nyugdíj bevezetése mellett döntött. Ezt Kovrig és munkatársai előzetes felmérésekkel és számításokkal alapozták meg és munkálták ki. Az OTI működése Az OTI-nak voltak központi és helyi szervei. Alá tartoztak a korábbi kerületi és vállalati pénztárak. A kerületi székhelyein kívül más kirendeltségeket is létesíthetett. Ahol a helyi taglétszám alacsony volt ott nem tartott fönn saját szervezetet, hanem a feladatokat szerződéssel közigazgatási alkalmazottakra, ipartestületekre vagy magánegyesületekre bízta. A belügyminiszter hatásköre volt az OTI szervezeti kereteinek a meghatározása, a helyi szervek számáról és elhelyezéséről, a székhelyekről való döntés. Természetesen ezekben a kérdésekben az intézet igazgatóságának a meghallgatása után döntött. Az OTI-tól független maradt a Posta Betegségi Biztosító Intézete, Az Államvasutak Betegségi Biztosító Intézete, a Közforgalmú Magánvasutak Betegségi Biztosító Intézete, a Postatakarékpénztár Betegségi Biztosító Intézete, a Dohányjövedék Betegségi Biztosító Intézete, a bányatárspénztárak közül az 1926-os szabályo-