Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
710 KOZÁRI MONIKA sítási törvény Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter alatt született, az 1907: XIX. tc. A Horthy-korszakban Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter folytatta a megkezdett utat. Minisztersége idején három társadalombiztosítási törvény is született (1925: XXXIV, 1927: XXI. , 1928: XL. törvénycikkek). Később Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter alatt rendezték a bányanyugbér-biztosítást. Az 1907-ben hozott törvény már országos szervezeti egységbe foglalta a betegségi és baleseti kötelező biztosítást, de még nem tette állami alkalmazottakká az intézet dolgozóit. Vass József már 1923-ban megpróbálkozott ezzel, de a nemzetgyűlés akkor nem tárgyalta a javaslatot. 1927. májusában ismét benyújtotta az 1923-as törvényjavaslatát a képviselőházhoz, és ekkor ebből ténylegesen törvény is született, az 1927: XXI. törvénycikk. A betegségi és baleseti biztosítást az egész Horthy-korszakban ez a törvény szabályozta, amely 1928. január l-jén lépett hatályba. Rendelkezéseinek a jelentős részét módosították a korszakon belül, de nem újabb törvénnyel, hanem kormányrendeletekkel és miniszteri rendeletekkel. Ez a törvény erőteljesen központosított. Bevezette az intézeti alkalmazottak állami kinevezését. Az intézet élére elnököt állított. Az elnök kinevezése az államfő jogköre volt. Az intézet orvosait pedig ettől kezdve az elnök választotta ki. Az önkormányzati jogkörök felügyeleti, ellenőrzési és fegyelmi téren maradtak csak meg. A helyi szervek, tehát a kerületi pénztárak és vállalati pénztárak önálló jogi személyisége megszűnt, és az egyedüli Jogalannyá", ahogy ők meghatározták, a központosított intézet vált.5 7 Az Országos Társadalombiztosító Intézet elnevezést az 1928: XL. törvénycikk adta az intézménynek. Ez a törvény az öregségi, stb. nyugdíjat szabályozta. A könyv azért használja „az öregségi, stb." elnevezést, mert különben minden alkalommal ki kellene írnia, hogy „öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelező biztosítás". Ezt megelőzően „Országos Munkásbiztosító Intézet"-nek nevezték. Ez az elnevezés azért nagyon jelentős, mert megmutatja, hogy a dualizmusban és a két világháború között hogyan gondolkodtak a társadalombiztosításról. Az „Országos Társadalombiztosító Intézet" elnevezés már elfedi a tényleges tartalmat. Ha „társadalombiztosításról" írtak vagy beszéltek valójában „munkásbiztosítást" értettek alatta. A társadalombiztosítás nem terjedt ki valamennyi munkavállalóra. Az állami alkalmazottakra semmiképpen nem, hiszen ők egy kivételezett kategóriát képeztek, és szakmaspecifikusan, egyre több réteget lefedve az 1870-es évektől törvényeket hoztak az ellátásukra. A munkásokról csak az 1890-es évektől kezdtek el gondoskodni, de ebbe a kategóriába csak az iparforgalmiak kerültek. Még 1927-ben sem tekintették „munkásnak" a mezőgazdasági munkást és a cselédet. A képviselőház munkaügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottsága terjesztett elő határozati javaslatot, hogy a képviselőház szólítsa föl a kormányt a mezőgazdasági munkások és cselédek betegségi és baleseti kötelező biztosításának törvényi szabályozásának előterjesztésére. Érdekes, hogy A magyar társadalombiztosítás ötven éve című kötet említést sem tesz az állami nyugdíjakról, pénztárakról, alapokról, mintha ezek nem is let-57 A magyar társadalombiztosítás, 25.
