Századok – 2012

MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683

AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 709 előtti 6 hétre, a gyermekágyi segély pedig a szülést követő 6 hétre járt, a bér teljes összegében. A szoptatási segélyt a gyermekágyi segélyt követően 12 héten át kapták a biztosított anyák. A biztosított felesége is részesült mindebben, de a terhességi segély neki csak 4 hétig járt. A biztosított nő szoptatási segélye napi 80 fillér volt, a biztosított feleségéé pedig ennek a fele. A temetkezési segélyt a tényleges javadalmazás napi átlagának harmincszoros összegében folyósították. A tényleges javadalmazás a pótlékokkal és egyéb juttatásokkal kiegészített bért jelentette. Sokféle jogcímen lehetett pótlékokat kapni: lakáspénz, működési, drágasági, túlóra pótlék, fizetéskiegészítő állandó közlekedési költség, jutalom, darabszám szerint járó díj, továbbá természetben kapott járandóságok, és a harmadik személynek végzett szolgáltatásokból, borravalóból származó bevétel is beleszámított a tényleges javadalmazásba. A tuberkulózisban szenvedő biztosítottnak, és a terhességi, gyermekágyi vagy szoptatási segélyben részesülő nőnek naponta 1 liter tejet lehetett engedélyezni az intézet költségére. A törvény szabályozta, hogy ki minősül családtagnak: a biztosított házastársa, törvényes vagy házasságon kívül született és örökbe fogadott gyermeke, mostohagyermeke, unokája, szülője, nagyszülője és testvére, de csak akkor, ha a biztosított saját háztartásában tartotta el őket. A feleség minden esetben jogosult volt a segélyezési szolgáltatásokra, a gyerek, az unoka, a testvér 16 éves koráig, a férj, szülő, nagyszülő pedig akkor, ha a 60. életévét betöltötte. A biztosított csak az intézet által kijelölt orvost vehette igénybe, mert egyébként az intézet nem fizette ki a költségeket. Balesetbiztosításban mindazok a munkavállalók részesültek, akik a betegségi biztosításra kötelezett vállalatoknál, üzemekben és intézményekben munkabérért dolgoztak. A betegségi és a baleseti biztosítást az Országos Munkásbiztosító Intézet (OMI) teljesítette, amelynek nevét az 1928: XL. törvény Országos Társadalombiztosító Intézetre (OTI) változtatta. Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) megalakulása A dualizmus idején tehát a feladathoz intézményrendszert is rendeltek, létrehozták a biztosítási szervezetet. Ezt a szervezetet megismerhetjük A magyar társadalombiztosítás 50 éve (1892-1942) című könyvből, amelyet az Országos Társadalombiztosító Intézet adott ki 1943-ban. 1892-ben — mint arról már szó volt — megalapították az Országos Társadalombiztosító Intézet jogelődjét. Az Intézet jogelődje még más nevet viselt, Budapesti Kerületi Pénztárnak hívták. A betegségi kötelező biztosítás országos szerve volt. Az 1891: XIV tc, a betegségi kötelező biztosításról szóló első magyar törvény alapján állították föl az intézetet. A törvény 1892. április l-jén lépett hatályba. Társadalombiztosítás szisztematikus, rendszerezett formában tehát ekkortól létezett Magyarországon. A Budapesti Kerületi Pénztár 1892. december 15-én kezdte meg működését. A társadalombiztosítás területi elven épült föl és működött. Az 1891-ben hozott törvény kidolgoztatása Baross Gábor nevéhez fűződött, aki akkor kereskedelemügyi miniszter volt. A következő társadalombizto-