Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
708 KOZÁRI MONIKA kártalanítás azonban nem ment egyszerűen, és nagyon szigorúan bírálták el ezeket az eseteket. Változást hozott a törvény abban is, hogy néhány további foglalkozási ágra is kiterjesztették a kötelező biztosítást. A háztartási alkalmazottakat 1919-ben egy kormányrendelettel bevonták már a biztosítotti körbe, most a törvény is beemelte őket. Kiterjesztették továbbá a kötelező biztosítást a közjegyzői és ügyvédi irodák, orvosi rendelők, lapkiadó hivatalok és szerkesztőségek dolgozóira is. Nem terjedt ki viszont a törvény a mezőgazdasági munkásokra és cselédekre, és nem voltak biztosítottak a kisiparosok. A biztosítási kötelezettség csak a törvényben felsorolt vállalatoknál állt fönn.5 5 Lehetőség volt ezeken túlmenően önkéntes biztosításra. Önkéntesen biztosíthatták magukat azok, nemre és állampolgárságra tekintet nélkül, akiknek a szolgálati viszonya megszűnt és nyugdíjban részesülnek; a háziiparral foglalkozók; a segédszemélyzet nélkül dolgozó önálló iparosok és a biztosítási kötelezettség alá nem eső napszámosok.5 6 Az önkéntes biztosítás azonban feltételekhez volt kötve, mindenekelőtt orvosi vizsgálathoz. A járulékot vagy a tényleges javadalmazás, vagy a napibérosztály szerint kellett fizetni. A járulék a biztosított tényleges javadalmazásának 7%-a volt, ha pedig napibérosztály szerint fizették, akkor az átlagos napibérének 6%-a és teljes naptári hetekre kellett fizetni. A járulékot akkor is fizetni kellett, ha az üzem időlegesen szünetelt, illetve akkor is, ha a biztosított fizetés nélküli szabadságon volt. Viszont nem kellett fizetni akkor, ha keresetképtelen volt betegség vagy szülés miatt. A munkáltató volt köteles befizetni az összeget, de a munkavállalótól levonhatta az őt terhelő fele részét. Olyan megállapodást tilos volt kötni, hogy a munkáltató részét is a munkavállaló fizeti. A háztartási alkalmazottak járulékának a kulcsát a belügyminiszter állapította meg. Ha a munkavállaló megkárosította az intézetet, például betegséget színlelve, vagy jogtalanul vett igénybe szolgáltatásokat, akkor pótjárulékot kellett fizetnie mindaddig, amíg a kárt meg nem térítette. A pótjárulék a duplája volt a rendes járuléknak. Ha a munkáltató tudtával történt az eset, akkor a munkáltatónak kellett kifizetnie a pótjárulékot, méghozzá egy összegben. A munkáltatót akkor is megbüntették, ha az üzemében nem tartotta be az egészségvédő óvórendszabályokat. A betegségi biztosítás alapján a biztosítottat mindazok a szolgáltatások megillették, amelyekre az 1891. évi törvény alapján jogosultak voltak a biztosítottak, tehát orvosi gyógykezelés, gyógyszer, gyógyfürdő, gyógyvíz, gyógyászati segédeszközök, táppénz, terhességi, gyermekágyi és szoptatási segély, temetési segély. A táppénz mellett táppénz pótlék is járt a biztosítottnak a felesége után a táppénz 5%-a, a gyerekei után pedig gyerekenként 2-2%-a. Kórházi ápolás, orvosi gyógykezelés, gyógyszer, gyógyfürdő maximum 1 évig járt, a biztosított családtagjainak pedig egy éven belül legfeljebb 6 hétig. A terhességi segély a szülés 55 A felsorolást 1: Laczkó István: i. m. 122-127. 56 A napszámosok nem voltak biztosítva az évnek abban a szakában, amikor mezőgazdasági munkát végeztek, de biztosításra kötelezettek lehettek a téli szezonban, amikor valamilyen ipari alkalmazásban álltak. Részletesen 1: Szikra Dorottya: Az 1891. évi betegbiztosítási törvény végrehajtása. Aetas, XIX. (2004): l.sz. 39-41.
