Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
706 KOZÁRI MONIKA Magyarországon a XIX. század közepének munkássegélyező pénztárait, a gyári munkássegélyező pénztárakat, és a munkásság első szakmaközi autonóm szociális intézményét, az 1870-ben alakult Altalános Munkásbetegsegélyező és Rokkantpénztárt látja a társadalombiztosítás gyökereinek, amelyekből kifejlődött „a magyar társadalombiztosításnak roppant szervezete". A fejlődés mérföldköveinek tekinti a Baross Gábor által kezdeményezett 1891: XIV tc-t a kötelező betegségi biztosításról, amely a szülészeti segélyek terén Európa szerte úttörőnek bizonyult; a Szterényi József nevéhez fűződő 1907: XIX. tc-t, a kötelező baleseti biztosításról; a Friedrich-féle 5400/1919. M.E.számú rendeletet a háztartási alkalmazottak kötelező betegségi biztosításáról; a 4400/1926. M.E. számú rendeletet a bányanyugbérbiztosítás kerettörvényét; és a Vass Józsefről nevezett 1927: XXI. tc-t a kötelező betegségi és baleseti biztosításról, valamint az 1928: XL. tc-t az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosításról. Kovrig megállapítja, hogy ezekkel ellentétben a mezőgazdasági munkavállalók szociális biztosítása Magyarországon fejletlen. Csak az 1900: XVI. tc. és az 1913: XX. tc. intézkedik róla. A munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyt az 1898: II. tc., a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszonyt pedig az 1907: XLV tc. szabályozza. Az ipari munkások azonban a munkanélküliség kivételével valamennyi tipikus kockázat ellen biztosítva vannak. Jár nekik táppénz, orvosi ellátás, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz, kórházi, szanatóriumi ellátás, temetkezési segély, özvegyi és árvajáradék. Az Országos Társadalombiztosító Intézet egymillió százezer biztosított tagról és családtagról gondoskodik. Az OTI 1935-ben tagjainak összes szolgáltatására 70 millió 100 ezer Pengőt fordított. „Egyedül az OTI naponta átlagosan 26.000 keresőképtelen beteget tart el, ambuláns betegápoltjainak napi létszáma 18.000, járadékosainak száma pedig 27.000. Ezen a 71.000 segélyezetten felül figyelmet érdemelnek azok az eltartott családtagok, akiknek megélhetését a családfő által élvezett OTI-segély teszi lehetővé. Kétségtelenül ma egy 100.000-es lélekszámú város népességének jelentőségét meghaladja azé — az összetételében változó, de méreteiben növekvő — népességé, amelynek mindennapi létalapja az OTI."5 3 A cél azonban nem a kártalanítás és szükségletfedezés, hanem az ártalmak megelőzése - írja Kovrig. A hangsúly a balesetelhárításon, az óvó rendszabályok betartásán van, hogy biztonságot teremtsenek az üzemekben, és az egészségvédelmen, hogy felvértezzék a munkások egészségét a népbetegségek ellen. Finanszírozni kell az egészséges lakások építését, lebontani az egészségteleneket, közműveket létesíteni, és a szakszerű városrendezésnek is vannak feladatai az egészségvédelemben. Ezeket a célokat szolgálják a társadalombiztosító intézetek, amelyek közjogi alapon működő, hatósági jogokat gyakorló, nem területi önkormányzatok. A jogszabályok végrehajtásával járó ügyviteli feladatokat állami alkalmazottaknak minősülő tisztviselők látják el ezekben az intézményekben. 53 Kovrig: Szociálpolitika, 61.
