Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 705 tika hálót akart kifeszíteni a termelőmunkában részt vevő, többnyire birtoktalan csoportok alá. Ezért előírták a munkaadók szociális felelősségét, szavatosságát és tartási kötelezettségét az alkalmazottaik és munkásaik betegsége, illetve üzemi balesete idejére. Ez az egyébként helyes elgondolás — mondja —, káros a munkaadóra, mert nem tudja, hogy hány munkása szenved balesetet vagy lesz beteg, és mekkora kártalanítást kell majd kifizetnie. Ezért kénytelen magát magánhaszonra dolgozó biztosító társaságoknál biztosítani ezekre az esetekre. Erről Kovrignak, aki jól tájékozott volt a külföldi társadalombiztosítási kérdésekben is, egy angol párhuzam jutott eszébe, az üzemi baleseteknél fennálló „liability" elleni általános csoportbiztosítások. A kisiparosok azonban nem biztosítják magukat ez ellen a kockázat ellen, mert a csoportbiztosítás előnyeit nem élvezhetik, ha kevés segéddel dolgoznak. Ezek a nehézségek késztették magukat a munkaadókat arra, hogy a kormánytól egy más rendszer bevezetését kérjék, vagyis a munkások kötelező biztosítását. „A társadalombiztosításban a hangsúly az egyéni és a kollektív megelőzésen és a családvédelmen van, ezt jelentőségben csupán követi az üzemi életből folyó károk fedezése (kártalanítás), vagy a bekövetkezett hiánynak, úgymint az egészségnek, a keresőképességnek, a keresetnek a pótlása (szükségletfedezés). Az emberi értékek helyreállítására közvetlenül fordított természetbeni szolgáltatások — úgymint orvosi és gyógyszerellátás, gyógyintézeti ápolás, gyógyászati segédeszközök, üdülés nyújtása — mellett a szociális biztosításban fokozatosan háttérbe szorulnak a pénzbeli szolgáltatások. A társadalombiztosítás kialakulásának az a magyarázata, hogy a birtoktalanok társadalmi csoportjának megfigyelői észrevették, hogy a szociális érdek szolgálatában mennyire ésszerűen lehet egyesíteni eme társadalmi csoport tagjainak egyéni kockázatait, éppen a kockázatok észszerűbb megosztása végett."5 2 A társadalombiztosítás a nevét annak köszönheti, hogy a működése elsősorban a társadalom érdeke, mert a társadalmat védi az egyéni és tömeges szociális elesettség következményei ellen. Ismerteti, hogy a modern társadalombiztosítást kötelező formában először Németország valósította meg 1883-ban, amikor életbe lépett az első kötelező betegségi biztosítás, amelyet 1884-ben követett a baleseti, majd 1889-ben a kötelező öregségi és rokkantsági biztosítás. A példát rövidesen több ország követte: Ausztria (1888), Svédország (1891), Olaszország (1904), Norvégia (1909), Franciaország és Szerbia (1910), Anglia (1911), Svájc (1911-16, az egyes kantonok eltérő időben), Görögország, Oroszország és Románia (1918), Spanyolország és Portugália (1919), Lengyelország (1920), Csehszlovákia (1925), Hollandia, Argentína és Japán (1930). A társadalombiztosítás jelentőségét jelzi az is, hogy az 1920-30-as években több nemzetközi egyezmény is született e tárgykörben (1925 Genf, Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet az üzemi balesetek és a foglalkozási balesetek kártalanításáról; 1927-ben az ipar és kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosításáról és a mezőgazdasági betegségi biztosításról; 1933-ban az öregségi és rokkantsági biztosításról). 52 Kourig: Szociálpolitika, 57-58.
