Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 703 a munkások ügyét csak a munkások intézzék. Az önkormányzatokat nem választották újjá, hanem a forradalmi kormányzótanács úgy rendelkezett, hogy az önkormányzat munkavállaló tagjai megtartják tagságukat az új választásig, a munkaadó tagok pedig azonnal elveszítik a tagságot. A forradalmi kormányzótanács rendelettel szocializálta a nyugdíjintézetek, nyugdíjpénztárak és biztosítási ügyletekkel foglalkozó egyesületek vagyonát. Vagyis felszámolta a dualizmus idején kiépített nyugdíj intézményrendszert és elvette a vagyonukat. A vagyon átvételével és az ügyek vezetésével a Pénzintézeti Központot bízta meg. A betegségi biztosítást kiterjesztette a földműves munkásokra is. A betegségi segélyekre való igényjogosultságot kiterjesztette a betegség kezdetétől az addigi 20 hét helyett egy évig. Megszüntette, hogy a betegség kezdetén 2 vagy 3 napig nem jogosult táppénzre a munkavállaló. A táppénzt felemelték az ötödik héttől. Az első négy hétben maradt az átlagos napibér 60%-a, az 5. héttől pedig 75%-a. Új intézkedés volt az is, hogy a családfenntartók esetében a táppénzt a 26. hét lejártától kezdve az átlagos napibér teljes összegében állapította meg. A kismamák helyzetén sokat javított: a terhesség utolsó 4 hetére és a szülést követő 6 hétre a teljes bérrel egyenlő összegű terhességi, illetve gyermekágyi segélyt biztosított. Ezeknek az intézkedéseknek a fedezetét úgy tudta megteremteni, hogy a betegségi járulékot a napibér 6%-ra emelte fel a korábbi 4%-ról. A közalkalmazottak után a munkáltató, tehát az állam fizette a járulékot, a magánvállalkozás keretében meghagyott kisebb üzemekben azonban nem vezették be, hogy teljes egészében a munkaadó fizeti a járulékot. Gondoskodni kellett a segélyek emeléséről is, amelyek az infláció következtében elértéktelenedtek. A balesetbiztosítást úgy szabályozták, hogy a baleseti sérülteknek időbeli korlátozás nélkül, mindaddig, amíg gyógykezelésre szorultak, járt a táppénz. Előírták, hogy a betegség esetére biztosított összes alkalmazott üzemi baleset esetére is biztosítva van. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár, vagyis az Országos Pénztár, amely újra teljes nevét használta, bírálta el, hogy melyik baleset minősül üzemi balesetnek. A mezőgazdasági munkások biztosítási ügyeit is az Országos Pénztár intézte a helyi szervein keresztül. A mezőgazdasági munkások is jogosultakká váltak táppénzre, terhességi, gyermekágyi, szoptatási segélyre, temetkezési segélyre. Ingyenes orvosi kezelés járt nekik és családtagjaiknak, és mindazokat a juttatásokat megkapták, amelyekre az ipari munkások jogosultak voltak. Azok a kisgazdák és családtagjaik, akik nem alkalmaztak állandóan idegen munkaerőt, jogosultak voltak arra, hogy önkéntes alapon biztosítsák magukat. Az illetékes kerületi munkásbiztosító pénztáraknál kérhették felvételüket. Előírták, hogy ha az egy községben lakó kisgazdák többsége kérte a felvételét az Országos Pénztárba, az intéző bizottság elrendelhette a község összes kisgazdájának biztosítási kötelezettségét. A mezőgazdasági munkások is küldtek képviselőt az Országos Pénztárba, illetve a helyi pénztár önkormányzatába, és a munkásbiztosítási választott bíróságokhoz.4 9 49 Laczkó István: i. m. 112-123.
