Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 695 ként, de a tagjaiknak kötelezően be kellett lépniük az elismert betegsegélyező egyletekbe is, a munkások jövedelmi viszonyai pedig nem tették lehetővé, hogy kétfelé fizessenek, így a legtöbb betegsegélyezéssel foglalkozó munkásegylet kénytelen volt beszüntetni a tevékenységét. Az Általános Pénztárt a belügyminiszter csak akkor ismerte volna el törvényesnek, ha az alapszabályait átdolgozza úgy, hogy az összhangban legyen az új törvénnyel. Emellett megszűnt a betegpénztár önállósága is, abban az értelemben, hogy ezt a pénztárt is az iparhatóság felügyelete alá rendelték és az iparhatóságnak jogában állt a működését ellenőrizni mind szervezetileg, mind pénzügyileg. Az Általános Pénztár igazgatása 1891-et megelőzően kizárólag a munkások kezében volt. Felügyeleti szerve Budapest székesfőváros tanácsa volt, mint minden budapesti egyesületé, és a fővárosi tanács ellenőrzési jogát ritkán gyakorolta, lényegében egyáltalán nem szólt bele az egyesület működtetésébe. „Mindez jelentős politikai következményekkel járt, hiszen az Általános Pénztár nagymértékben segítette a szociáldemokrata párt politikájának megvalósítását, részt vett a politikai agitációban, s nem utolsó sorban anyagilag is támogatta a pártot. Végeredményben a betegsegélyező pénztár munkájának megbénítása érzékenyen érintette a munkásmozgalom fejlődését is."37 Ez a megállapítása igaz, a minisztertanács igyekezett gátat vetni a szocialista munkásmozgalom terjedésének, nem nézte jó szemmel, hogy az Általános Pénztár segíti a szociáldemokrata pártot. A belügyminiszter amikor kezdeményezte a betegpénztár alapszabályainak a felülvizsgálatát és módosítását, ezt az utasítást adta: „minthogy a jelenben már veszélyes munkásmozgalmak rendes mederbe való terelésére sürgősen szükséges, hogy ezen összpontosított pénztár azok kezeiből kivétessék, akik azt szociáldemokratikus üzelmek és izgatásokra és a segélyezési szerveket így tiltott célokra is felhasználják".38 Az 1891: XIV tc. tehát nem munkás-, hanem szocialista munkásmozgalom ellenes volt. Az Általános Pénztár működését a minisztertanács ennél konkrétabban is korlátozta. A belügyminiszter 1891. júniusában kiadott egy rendeletet, amelyben megtiltotta, hogy a betegpénztár vidéken szervezetet hozzon létre. A minisztertanács az ipartestületi és a vállalati betegsegélyező pénztárak felállítását szorgalmazta. Ugyanakkor a dualizmusban a magyar állam liberális állam volt, és ezzel a szemlélettel az nem fért össze, hogy az Általános Pénztárt betiltsák, erre nem is került sor, pedig néhány megye kezdeményezte az Általános Pénztár megszüntetését. Az 1891: XIV tc. hatálybalépése után szét kellett választani a szociáldemokrata pártot és az Általános Pénztárt. Az 1890. évi szociáldemokrata pártkongresszus óta ugyanis a párt vezetői majdnem kivétel nélkül a betegpénztár tisztviselőiből kerültek ki. Ez elég nagy nehézséget jelentett mind a pártnak, mind a pénztárnak. Ahogy Laczkó István leírta, a betegpénztári vezetők „színleg beleegyeztek", hogy a pártot és a pénztárt szervezetileg szétválasszák, lemondtak pártvezetőségi tagságukról, de igyekeztek továbbra is megtartani a befolyásukat. A betegpénztáriak tevékenysége a politikai mérséklet irányába 37 Laczkó István: i. m. 60. 38 Idézi Laczkó István: i. m. 62.
