Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
MŰHELY Kozári Monika AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS A KIEGYEZÉSTŐL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚIG Mária Terézia uralkodásától kezdve néhány állami főtisztviselő részesülhetett nyugdíjban. Utódai a következő évtizedek során, egészen a kiegyezésig, több uralkodói rendeletet alkottak, amelyekben egyre bővülő tisztviselői kört részesítettek a nyugdíj kiváltságában. A kiegyezést követően ezt a kérdést is törvényekben szabályozták, és lényegesen bővült a szakmák és az érintettek köre, akiket bevontak a nyugdíjjogosultak közé.1 A nyugdíj azonban változatlanul csak az állami alkalmazottakat érintette, és nem terjedt ki még ekkor a munkásokra és a mezőgazdasági dolgozókra. A társadalom szerkezetének átalakulása következtében viszont már az 1880-as évektől egyre fokozottabban foglalkozni kellett a munkások élet- és munkakörülményeivel. Az állam nem kerülhette ki a társadalombiztosítás megszervezését, azt, hogy fokozatosan elkezdjen foglalkozni a társadalombiztosítás egyes ágainak a megteremtésével. A magyar állam Németországot több tekintetben, a jogfejlődésben döntően, etalonnak tekintette. Németország példáját követve pár év késéssel elkezdték kiépíteni előbb a betegségbiztosítás, majd a századfordulót követően a balesetbiztosítás intézményét a munkásokra vonatkozóan. A nyugdíj tekintetében azonban négy évtizedes lemaradásba kerültek a mintát adó országhoz képest. Ebben a tanulmányban azzal foglalkozom, hogy az állam hogyan viszonyult a társadalombiztosításhoz, miként szabályozta, és hogyan építette ki az intézményrendszerét. A tanulmány tehát politika- és intézménytörténeti kérdésekkel foglalkozik, és nem a társadalomtörténet szemüvegén keresztül vizsgálja a társadalombiztosítást. A kiegyezés után sokféle szociális problémát kellett egyszerre rendezni. Az állam feladatai bővültek, olyan kérdések megoldását vállalta magára, amelyeket a polgári állam előtt vagy egyáltalán nem tekintettek feladatnak, vagy nem tekintettek állami feladatnak. Ez nem csak Magyarországon volt így, a szociálpolitika Nyugat-Európában is csak a 19. század végétől jelent meg mint állami feladat.2 A társadalombiztosítás az 1890-es évek Magyarországán munkásbiztosítást jelentett, méghozzá betegség- és balesetbiztosítást, nyugdíjat számukra ek-1 Ezt a folyamatot részleteiben 1: Kozári Monika: Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjának kialakulása és szabályozása az első világháború előtt. Múltunk, 2009/3. 124-170. 2 Tomka Béla: Trendek, típusok, teljesítmények: jóléti államok a 20. században. Századok füzetek 4. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. Bp. 2009. 6.
