Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
64 GERMUSKA PÁL zott járművek) mellett főként híradástechnikai cikkek gyártását vállalta, és e két termékcsoportból kapta a legnagyobb exportmegrendeléseket.7 9 így a hadiipar termékstruktúrája átrendeződött az 1971-75. években: a nehézipari jellegű fegyver-, lőszergyártás 9 százalékponttal esett vissza (25%-ról 16%-ra), még valamelyest nőtt a járműgyártás részesedése (34%-ról 35%-ra), viszont 10 százalékpontot ugrott a híradástechnika és elektronika termelése (32%-ról 42%-ra).8 0 Az 1970-es évek elején, különösen az olajárrobbanás után megszületett a magyar gazdasági és politikai vezetésben a felismerés, hogy radikális változások zajlanak a világgazdaságban, és hogy melyek az ígéretes, modern iparágak. A beruházási preferenciák módosulásával a korszerű technológiák beszerzésére és az elektronika fejlesztésére lényegesen több forrás jutott, mint az 1960-as években. A bányászat és az alapanyagiparok pozícióját azonban még ezzel együtt sem tudta megrengetni a feldolgozóipar: az előbbiek részesedése az ipari beruházásokból sohasem esett 56% alá, általában a nehézipar pedig még mindig túl nagy részt hasított ki az állami beruházásokból - mintegy egyharmados részarányával. (Lásd 2. és 3. táblázatot a Függelékben). A könnyűiparban — a beruházási adattárak tanúsága szerint — a legnagyobb volumenű beruházások szintén annak alapanyagszegmensében valósultak meg: a papírgyártásban vagy a fafeldolgozó-iparban. Az 1970-es évektől a gazdaságpolitikai és elemzői közbeszéd egyik állandó témája volt a szerkezetváltás, amelyet a piacgazdaságok kínkeservesen, de végrehajtottak - leépítették a nehéziparokat, csökkentették az energiafelhasználást és korszerű technológiákkal növelték a termelékenységet. Magyarország ehelyett nagyszabású energetikai beruházásokba kezdett: megépítette a paksi atomerőművet, belefogott a bős-nagymarosi vízlépcső és vízierőmű építésébe, bekapcsolódott a szovjetunióbeli gázmezők kiaknázásába, majd a nagyszabású szénbányászati fejlesztésbe fogott (ún. eocénprogram). így a gépipar és a feldolgozóipar beruházási részesedése ismét visszaszorult, a bányászat és a villamosenergia-termelő szektor pedig az 1980-as évek közepén érte az a beruházási részesedési maximumát! Mindezt további nyugati kölcsönökből finanszírozta Magyarország - gyakorlatilag azért, hogy a kohászatot, a nehézvegyipart és az építőanyag-ipart energiával lássa el.8 1 Iparpolitika és gazdasági növekedés A következőkben azt fogjuk megvizsgálni, hogyan alakult a gazdasági növekedés Magyarországon az 1950 és 1975 közötti időszakban, illetve a fentiekben elemzett iparpolitikai lépések miként befolyásolták a növekedést. Ha összehasonlítjuk a mindenkori folyóáron, illetve az 1950-es állandó árakon forintban, valamint az 1990-es nemzetközi dollárban mért növekedést, hasonló trendeket kapunk, de más dinamikával és eltérő ingadozásokkal. A legnagyobb eltéréseket az 1950-es évek elejénél tapasztaljuk, amikor egészen másként alakultak a fogyasztási és beruházási árindexek, valamint az implicit árindex (1. az 5. 79 Lásd Germuska Pál: Vörös arzenál. I. m. 132-162. 80 A részletes adatsort lásd Pál Germuska: L'industrie de la défense hongroise. De la soviétisation à l'occidentalisation. Vingtième Siècle, 109, Janvier-Mars 2011. 97. 81 Papp: Nehézipar és szerkezetváltás. I. m. 53-69.
