Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
IPARFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS, 1950-1975 63 temes kiadásokra kényszerült az állam. 1974-ben az importárak 31%-kal, az exportárak ellenben csak 15%-kal növekedtek, azaz romlottak a cserearányok, így növekedett a tőkés külkereskedelmi passzívum és az államháztartás hiánya is. A teljes nemzetgazdasági veszteséget 17-18 milliárd forintra becsülte az OT 1974 novemberében. A súlyos deficiteket növekvő eladósodással tudta finanszírozni Magyarország: a nettó tőkés adósságállomány ekkor elérte az 1,4-1,5 milliárd USD-t.7 5 1974 folyamán a pártvezetés sem a beruházások lendületét, sem a lakossági fogyasztás bővülését nem kívánta mérsékelni, emiatt tovább nőtt a külkereskedelmi hiány (a dollárviszonylatú külkereskedelemben túllépte az export értékének 30%-át) és az költségvetési deficit is. 1975 első négy hónapjában a kedvezőtlen tendenciák miatt további félmilliárd USD-vel nőtt a nettó tőkés adósságállomány. 1975 júniusában döntött csak arról az MSZMP PB, hogy elvonásokkal és korlátozásokkal mérsékelni kell a vállalati beruházásokat, illetve a lakossági keresetek visszafogásával szükséges fékezni a fogyasztást.7 6 A kedvezőtlen külgazdasági tendenciák és azok hibás értelmezése, majd kezelése egyre súlyosabb eladósodást idézett elő Magyarországon: 1978-ra a konvertibilis relációban a bruttó adósság elérte a 12 milliárd USD-t. A gazdaságpolitikai fordulat csak 1978-79-ben történt meg, amikortól a gazdasági növekedést alárendelték a külső és belső fizetési egyensúly helyreállításának. Az MSZMP PB 1978. novemberi ülése a veszteséget termelő, alacsony hatékonyságú ágazatok támogatásának megszüntetése és visszafejlesztése mellett foglalt állást. 1979-től pedig ismét nagyobb teret engedett a gazdaságirányítás a vállalati döntéseknek, az egyéni és kisvállalkozásoknak stb.7 7 Az állami iparpolitika szándékainak megvalósulásáról ismét a 2. táblázat adatai alapján kaphatunk képet. Az 1970-es évek első felének nyertese beruházási szempontból a könnyű- és az élelmiszeripar, ahol a 3-4 százalékpontos részesedés-növekedésnek köszönhetően korábban sosem látott nagyságrendű fejlesztések és rekonstrukciók valósulhattak meg. (Például a Lábatlani Papírgyár építése és bővítése 3,1 milliárd forintból, a Dunaújvárosi Papírgyár építése és bővítése 4,2 milliárd forintból, a Halasi Kötöttárugyár korszerűsítése 513 millió forintból, vagy a Miskolci Húskombinát 590 millió Ft, a Szerencsi Csokoládégyár 339 millió Ft és a Borsodi Sörgyár 973 millió Ft értékű fejlesztése.7 8 ) A gépipar alig veszített pozícióiból, sokkal inkább az alapanyagipar, amelynek részesedése — a hatalmas vegyipari fejlesztésekkel is — csökkent a szektor beruházásaiból. A gépiparon belül a járműgyártók hasították ki a legnagyobb részesedést (25-33%), második-harmadik helyre pedig a híradástechnika és műszeripar zárkózott fel - igencsak megugró 16-20%-os, illetve 8-12%-os részesedésével. A magyarországi híradástechnika és elektronika megerősödésében jelentős szerepe volt a katonai megrendeléseknek is. A KGST hadiipari együttműködésben ugyanis Magyarország a katonai járműgyártás (teherautók és páncélo-75 Az MSZMP PB 1974. november 19-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 651. ő. e. 76 Az MSZMP PB 1975. június 3-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 665. ő. e. 77 Honvári János: XX. századi magyar gazdaságtörténet. I. m. 463^68. 78 Beruházási adattár 1950-1977. Budapest, KSH, 1978. 257-270.
