Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
62 GERMUSKA PÁL ugyancsak két prioritást hagyott jóvá az MSZMP PB 1970 májusában: a ruházati ipar rekonstrukcióját, valamint a papír- és nyomdaipar bővítését-fejlesztését.7 0 A Minisztertanács elé kerülő IV ötéves tervjavaslat 1970 júliusában már konkrét keretösszeget rendelt a kiemelt fejlesztési programokhoz: a közúti járműgyártáshoz (autóbusz, tehergépkocsi, traktorok) 8,9 milliárd forintot, az alumíniumiparhoz 17,1 milliárd forintot, a számítástechnika gyártásához pedig 3,5 milliárd forintot. A feldolgozó iparok részesedése az előirányzatokból azonban így is messze elmaradt az alapanyagiparétól: a bányászat (főként olaj- és gáz) 17,9 milliárd Ft, a kohászat 4,4 milliárd Ft, a vegyipar 30,8 milliárd Ft, valamint az építőanyag-ipar 5,2 milliárd Ft - szemben a gépipar 7 milliárd Ft, a könnyűipar 4,9 milliárd Ft és az élelmiszeripar 1,7 milliárd Ft keretösszegével.7 1 Már a tervkészítés időszakában érzékelhető volt, hogy a vállalatok, a tanácsok és az állami intézmények 10-15%-kal nagyobb beruházási keretre nyújtottak be igényt. A túlfűtött beruházási kereslet miatt 1971-ben megugrottak a beruházási árak (az index a tervezett kb. 1,8% helyett 4,5% fölé került), így az egész ötéves beruházási program finanszírozhatósága kérdésessé vált. (Folyó áron ugyanis 500 milliárd Ft fölé került a betervezett beruházások elvégzésének ára.) Ezért a tervhivatal és a pártközpont felülvizsgálta a terv beruházási fejezetét 1971-72 fordulóján, és különféle korrekciókkal igyekeztek hűteni a beruházási keresletet: adóemeléssel elvonták a vállalatoktól a fejlesztésre használható források egy részét, több tervezett fejlesztést átütemeztek, elhalasztottak, szigorították a vállalati hitelezés feltételeit stb. Az MSZMP PB számára készült 1972. júniusi jelentés azt prognosztizálta, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásából a tervezett 23-25% helyett akár 26-27% is lehet a felhalmozás aránya 1975-ig. A lakossági életszínvonal változatlan emelését ezért csak a külgazdasági egyensúly rontásával látták biztosíthatónak. Az állami költségvetési hiány növekedésének megállítása érdekében pedig komoly takarékossági intézkedéseket ítéltek szükségesnek.7 2 A hiány valódi mértékére, illetve arra, hogy a korábbi évek állami költségvetési adatai erősen „kozmetikázottak" voltak, csak 1971 júniusában derült fény. A KB Gazdaságpolitikai Osztálya és a Pénzügyminisztérium ugyanis az MSZMP PB-nek készült jelentésben volt kénytelen beismerni, hogy az 1957 és 1967 közötti büdzsékben kimutatott összesen 5 milliárd Ft szufficit helyett ténylegesen 17-18 milliárd Ft deficit jelentkezett, amelyet addig pénzügytechnikai manőverekkel tűntettek el7 3 Az 1973-74-es világgazdasági árrobbanás hatásait kezdetben ártámogatásokkal igyekezett tompítani a magyar gazdaságirányítás: a tőkés piacokról importált, dráguló nyersanyagok és termékek változatlan áron kerültek a gazdaság szereplőihez, a különbözetet az állami költségvetés állta. 1973-ban legalább 5 milliárd forintot tett ki az ártámogatás, és ezt meghaladó mértékben alakult (6-7 milliárd) a költségvetés deficitje.7 4 Takarékoskodás helyett tehát újabb te-70 Az MSZMP PB 1970. május 5-i ülésének jegyzökönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 517. ő. e. 71 Előterjesztés a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz a népgazdaság 1971-75. évi IV ötéves tervéről. Budapest, 1970. július 21. MOL, XIX-A-16-b, 2118. d. 72 Az MSZMP PB 1972. június 27. ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 584. ő. e. 73 Az MSZMP PB 1971. június 15. ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 557. ő. e. 74 Az MSZMP PB 1973. október 23-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 622. ő. e.
