Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 649 tamozó aláírása is rákerült volna a jegyzőkönyvekre. Arra utaló forrás sem található, hogy Apponyi tudott volna a bizottság létezéséről és a készülő tervekről, és noha az uralkodó utasítása szerint a bizottság működése szigorúan titkos volt, nem zárható ki egyértelműen, hogy a grófot nem informálták a történésekről. Apponyi György hivatalnokból lett politikus, majd politikus hivatalnok. A szerepkörök keveredése miatt a gróf egyszerre volt lojális és szorgalmas hivatalnok, valamint elemző és kezdeményező politikus, aki az udvar és a kormány érdekeit hatékonyan képviselte. Ugyanakkor ez meghatározta azon eszközök körét is, amelyeket munkája során alkalmazott: személycserék, lefizetések, tekintélyes mágnások befolyásának felhasználása - ezek az új rendszabályok által létre hívott szisztéma eszköztárában is megtalálhatóak voltak. Apponyinak a kézhez kapott feladat végrehajtásához széles jogkört biztosítottak, már kinevezését követően beavatták a konferencia döntéseibe, később annak munkálataiba is bevonták. Tisztségét hivatalosan a főkancellár feladatait megkönnyítendő hozták létre, 1845 folyamán a horvát kérdéssel kapcsolatban ő végezte az érdemi munkát, majd fokozatosan vette át az ügyek intézését, mígnem 1846. áprilisban minden ügyben szabad kezet kapott. Nem vonta ki magát egyetlen ügy alól sem, még a bányatörvénykönyv kapcsán is hosszas javaslattal állt elő nemcsak országgyűlési programjában, hanem 1847 szeptemberében is,17 7 pedig az 1843-44. évi országgyűlésen ezen ügy tárgyalásához nem volt hozzászólása. Az ő munkáját segítendő javasolta 1846 őszén Szőgyény-Marich László kinevezését második alkancellárnak17 8 - viszont utóbbi korántsem végzett akkora és olyan jellegű munkát, mint Apponyi második alkancellárként; erről tanúskodnak mind az elnöki iratok mind az államkancellária aktái. Egy másik fontos kérdés, hogy Apponyi mennyiben tudta érvényesíteni és képviselni saját véleményét és akaratát kancellárként, illetve ez mennyiben volt a sajátja. Andics Erzsébet véleménye szerint Apponyi átvette a metternichi érvrendszer főbb tételeit, amely 1847. januári programjában nyilvánult meg, de ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy annak egyes elemeit, jól megfontolt okokból kihagyta tervezetéből."17 9 Kutatásaim alapján azonban úgy vélem, hogy ez az álláspont árnyalásra szorul. Kisebb ügyeket illetően, mint például az egyes hivatalnoki vagy egyházi állásokba történő kinevezések kapcsán az esetek nagy részében az uralkodó az Apponyi általjavasolt személyeket nevezte ki, szintén ez volt az eljárás a kegydíj adományozást illetően is, akiket a kancellár alkalmasnak talált, annak az uralkodó jóváhagyta a kérelmét. Nagyobb, az országos politikát érintő ügyekben is kérték Apponyi véleményét, amelyet rendszeresen ki is fejtett. Leginkább a horvát kérdés volt az az ügy, amelyben megmutatkozott, hogy egyrészt Apponyinak volt saját álláspontja, másrészt ez nem egyezett Metternich véle-177 Kübeck előterjesztése Apponyi 1847. szeptember 17-i felterjesztéséről a bányatörvénykönyv javaslatot illetően 1847. október 3. HHStA, KA, StK 1847:966. 178 MOL A 49 1846:248 és 250. 179 Andics E.: Metternich i. m. 275.
