Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
IPARFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS, 1950-1975 61 A gazdaságossági elvárások főként a bányászatot és a villamosenergia-ipart érintették, így az egész a magyar energiapolitikát lényegesen befolyásolták. A magyarországi mélyművelésű szénbányák — kedvezőtlen földtani adottságaik miatt — meglehetősen drágán termeltek, és több szénmedencében a korszerű technológiák, a magas fokú gépesítés bevezetésével sem lehetett lényegesen csökkenteni az önköltséget. Ezért az MSZMP PB által 1968 októberében jóváhagyott, a népgazdaság távlati energiastruktúrájáról szóló koncepció a hazai szénbányászat erőteljes racionalizálását, a gazdaságtalan bányák bezárását tűzte célul: az 1968-ban foglalkoztatott bányászlétszám 45%-át kívánták leépíteni és más ágazatba átirányítani 1980-ig. Az energiatermelésben a földgáz- és kőolaj-felhasználást kívánták növelni - részben a magyarországi kitermelés további fejlesztésével, részben a szovjet import bővítésével. Utóbbihoz viszont komoly infrastrukturális beruházásokat kellett előkészíteni - kiépíteni a csővezetékeket stb. A villamosenergia-fogyasztás 1970 és 1980 közötti éves növekedési ütemét 4%-ra becsülték, az ellátás maradéktalan biztosításához nagyobb mértékű szovjet áramimportot tartottak szükségesnek, illetve a hazai erőműi kapacitásokat kellett tovább bővíteni - például a Dunai Hőerőművel (800 MW), és az ugyancsak 800 MW teljesítményűre tervezett új atomerőművel.6 9 A reform ösztönzésétől is hajtva, a magyar gazdaság jól teljesített az évtized végén: 1968-69-ben — folyó áron számítva — 7%-ra, majd 11%-ra erősödött a nemzeti jövedelem növekedése. A tervhivatal az évi 5-6%-os növekedési ütemet ítélte fenntarthatónak, ezért az MSZMP PB-nek 1970 májusában olyan ötéves beruházási koncepciót terjesztett elő, amely a III. ötéves tervhez képest 30%-kal (kb. 120 milliárd forinttal) több beruházást irányzott elő (összesen mintegy 420-450 milliárdot). Lényeges változást jelentett a korábbi évtizedhez képest a „nem termelő" beruházások arányának emelése: a nagyszabású állami (panel)lakásépítési program 15%-ról 19%-ra tornászta fel a kommunális beruházások részesedését. (Az OT mintegy 400 ezer új otthon megépítését irányozta elő az 1971-75. évekre.) Ugyancsak fontos koncepcionális váltást jelentett, hogy az új, kapacitásbővítő beruházások mellett egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a hatékonyságot és versenyképességet javító technológiai fejlesztések, rekonstrukciók. A népgazdaság összes beruházásából változatlanul több mint 40%-ot szántak az iparra, főként célzott fejlesztési programok keretében. Az energiaellátás területén a hazai földgáz- és kőolaj-kitermelés növelése és a Szovjetunióval összeköttetést biztosító kőolaj- és földgázvezeték kiépítése szerepelt első helyen. Egy másik fontos projekt az alumíniumipar fejlesztéséhez kapcsolódott, ez magában foglalta új bauxitbányák nyitását, a timföldgyártási kapacitás megduplázását és az alumíniumhengerlés fejlesztését. A vegyiparban egy új műtrágyagyár építésével kívánták immár teljes egészében biztosítani a hazai nitrogénműtrágya szükségletet, továbbá az „olefin-program" elindításával továbbfejleszteni a petrolkémiai iparágat. A gépiparban a közúti járműfejlesztési program mellé egy új, nagy projekt zárkózott fel: az elektronikus számítógépgyártás hazai megvalósítása. A könnyűiparban 69 Az MSZMP PB 1968. október 29-i ülésének jegyzökönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 475. ő. e.
