Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 635 tette a már 1835 óta fennálló problémás viszonyt Horvátország és Magyarország között, és hangsúlyozta, hogy az udvar „enyhe természetű lépésekkel" igyekezett a kedélyeket csillapítani. Kifejtette továbbá, hogy: „a kormányzat nem szimpatizálhat azzal a párttal, amely Horvátországban magyarnak nevezi magát. Bizonyosan nem a neve miatt, [... hanem amiatt, mert] néhány rosszakaratú egyén a magyarizmus zászlaját köpönyegként használja, ami mögül elérheti önző céljait, és hogy a magyarországi radikális ellenzéki párt anarchikus és baljós tendenciáinak utat törjön. A kormányzat szimpátiájának sokkal inkább a horvát nemzeti párthoz kell kötődnie [...], amelyhez a melléktartományok lakossága is csatlakozik, [...] és amelynek iránya eddig tisztán nemzetinek és konzervatívnak bizonyult. " Noha — jegyezte meg Apponyi — hangoztatják, hogy az illír párt demokratikus elemekből áll, és távlati céljaik szeparatisták. Ezért a kormányzat legsürgetőbb feladatának tekintette, hogy gátat szabjanak a magyarországi radikális párt „veszélyes doktrínái" terjedésének, és így akadályozzák a magyar párt tevékenységét. Miután ezt a lépést megtették a következő teendőnek az egyéb zavaró tényezők kiiktatását jelölte meg. „Eddig az illetékes szervek sajnos ezzel ellentétes politikát folytattak. " Az egyik első lépésnek a magyar párt vezetőjének, a túrmezei főispánnak, Jozipovichnak a hivatalból való eltávolítását jelölte meg. De Haller gróf is mindig nehéz helyzetbe hozza a kormányt — írta — azáltal, hogy nem képes egyedül dönteni a kérdésekben, és ezért minden ügyről felterjesztést tesz, és a kormánytól várja a megoldást. így nem meglepő — írta a kancellár —, ha olyan események zajlanak le, mint július 29-én. Ezért fontos kérdés, hogy kit válasszanak Haller Ferenc helyére - Apponyi a legalkalmasabbnak báró Kulmer Ferencet találta. De a legfontosabb, hogy a melléktartományokat megszabadítsák „a magyar párt és Jozipovich igája alól". Ennek módjaként pedig azt jelölte meg, hogy a tartománygyűlésen csak azoknak biztosítanak szavazati jogot, akiket a bán személyesen hív meg, illetve azoknak, akiket a törvényhatóságok küldenek. A nemesség közgyűlésen való részvételét nem tilthatják meg, mert az nemcsak Magyarországon, de Horvátországban is rossz hírverésnek számítana, ezért csakis, mint hallgatóság jelenhetnek meg. Továbbá utasítani kell a hatóságok vezetőit, hogy igyekezzenek távol tartani magukat a pártharcoktól. Végül annak szükségességét hangsúlyozta, hogy folytassanak le egy vizsgálatot a zavargásokat illetően, hogy pontosan milyen előzmények vezettek az összetűzéshez. Hartig gróf hosszan véleményezte Apponyi előterjesztését, a legtöbb kérdést illetően egyet is értett vele, viszont egy utólagos vizsgálat indítását nem tartotta célszerűnek, mivel ahhoz, hogy semleges és pártatlan vizsgálatot folytassanak, rögtön ki kellett volna rendelni egy bizottságot, nem pedig egy hónappal később, mert így felmerülhet a gyanú, hogy valamelyik párt befolyására történik a vizsgálat.11 4 114 MOL A 45 1845:743., közli: Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. II. 314-334. Szeptember 18-án és 19-én szintén felterjesztést tett ez ügyben. HHStA, KA, StK 1845:838-839.; MOL X 1251. A szeptember 18-i felterjesztést közli: Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. II. 388-391.