Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
60 GERMUSKA PÁL zök gyártásnak előretörése. Az Ikarus-program és a hozzá kapcsolódó nagyberuházások 1965-68 között 25 százalékponttal emelték az alágazat részesedését a gépipari beruházásokon belül. Az 1960-as évtized legnagyobb volumenű ipari beruházásai mégis egyértelműen az alapanyagiparhoz kötődtek: a Dunamenti Hőerőmű (üzembe helyezés éve: 1964-71, az addig elszámolt beruházási költség: 3 079 millió Ft), a BVK PVC I—II. üzeme (1963-71, 2 331 millió Ft), Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) nitrogénműtrágya-gyár (1965, 2 349 millió Ft), Dunai Kőolajipari Vállalat finomítója (1965-71, 4 374 millió Ft), Dunai Vasmű meleghengermű (1960-63, 1 762 millió Ft), hideghengermű (1965, 1 555 millió Ft), Almásfüzitői Timföldgyár bővítése (1966-70, 1 123 millió Ft). Hasonló nagyságrendű beruházásra a feldolgozóiparban alig került sor - a kivételek közé tartozott az említett közúti járműprogram keretében a Magyar Vagon- és Gépgyárnál (motorgyár 1970, 1 880 millió Ft; futóműgyár 1970, 1 497 millió Ft), illetve az Ikarusnál (1970-72, 982 millió Ft) végrehajtott fejlesztés.65 A leggyorsabb termelésbővülést mindezek ellenére mégsem a gigaberuházások eredményezték, hanem a szerényebben támogatott, 1945 előtt is élenjáró vállalatokkal büszkélkedő g y ágy sze rgy árt ás, híradástechnika és műszergyártás. 1961-1970 között a hazai gyógyszeripar 5,6-szorosára, a híradás- és vákuumtechnikai ipar, illetve a műszeripar pedig háromszorosára növelte termelési értékét. Ehhez mérhető növekedést a szerves és szervetlen vegyipar (361%), a gumi- és műanyag-feldolgozás (315%), a kőolaj-feldolgozás (260%), valamint az alumíniumkohászat produkált (247%) 1960-hoz viszonyítva.66 Iparpolitika a reform után Az 1968. január l-jével Magyarországon életbe léptetett gazdaságirányítási reform6 7 két eleme gyakorolt lényeges befolyást az iparpolitikára: a döntési jogkörök átalakítása és a gazdaságosság előtérbe helyezése. Az országos jelentőségű nagyberuházásokról továbbra is az MSZMP PB és a Minisztertanács határozott, de a vállalatok bizonyos összeghatár alatt önállóan is dönthettek beruházások megindításáról. Pályázati úton lehívható központi alapok is létrejöttek: 1968-ban egy iparfejlesztési és ipar-kitelepítési alapot, 1969-ben pedig a szénbányászatból felszabaduló munkaerő átképzését, elhelyezését támogató alapot. A finanszírozás rendszere is átalakult, a vállalatok egyre több beruházást saját forrásból, vagy bankhitelből fedeztek, és az állami fejlesztési támogatások egy részét is vissza kellett bizonyos feltételek mellett fizetni a beruházás üzembe helyezése után.6 8 65 Beruházási adattár, 1950-1971. Budapest, KSH, 1972. 142-154. alapján. 66 Ipari adattár. I. kötet. Budapest, KSH, 1972. 234. f'7 A reformról lásd részletesen Kornai János: A magyar reformfolyamat: víziók, remények és valóság. I—II. Gazdaság, 1987/2. 5-46. és 1987/3. 5-40., Gábor Révész: Perestroika in Eastern Europe: Hungary's Economic Transformation, 1945-1988. Boulder, Colo, Westview Press, 1990, Honvári János: XX. századi magyar gazdaságtörténet. I. m. 413-426. 68 Az 1968-80 közötti ipartelepítési gyakorlatról lásd részletesen Tatai Zoltán: Iparunk területi szerkezetének átalakítása. I. m. 120-124.
