Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 625 Apponyi és Metternich is szükségesnek látta, hogy a magyar kancellária vezetése egy (erős) kézbe kerüljön. Mailáth Antal főkancellár 1846. március 30-án — felsőbb nyomásra6 0 — egészségügyi okokra hivatkozva kérte szabadságolását határozatlan időre, de formálisan továbbra is pozíciójában maradt.61 Ezt követően gondoskodni kellett a „megüresedett" főkancellári helyről. Hivatalosan ilyen esetekben az első alkancellárnak kell előlépnie, ezt a tisztséget ekkor báró Bedekovich Lajos töltötte be, viszont őt a bécsi udvar nem tartotta elég érettnek a feladatra, illetve a horvát nemzetisége is kizáró oknak minősült egy esetleges kinevezés esetén. Ezért Metternich javaslatára a második alkancellárt bízták meg a magyar udvari kancellária vezetésével 1846. április 5-én,62 Apponyi (másod)kancellári esküjét 15-én tette le.6 3 Nemcsak a kancellária vezetésében történtek változások, hanem a közelgő országgyűlésre hivatkozva Szerencsy István személynököt is lemondatták -Apponyi korábbi szándékának megfelelően, leginkább azért, mert Szerencsy Mailáth Antal politikájával rokonszenvezett. A személynök leváltása a többi személycseréhez képest sok időt vett igénybe, 1846 elejétől egészen 1847 nyaráig elhúzódott az eljárás, amelyben nemcsak a kancellária és a Helytartótanács vett részt, hanem Apponyi bevonásával főrangú urak is. Apponyi már másodkancellári kinevezését követően megtette az első lépéseket Szerencsy elmozdítására, április 28-án a Mailáth Györgynek írott levelében fejtegette, hogy Szerencsy már alkalmatlan a személynöki állás betöltésére, illetve nincs megfelelő befolyása ahhoz, hogy közreműködjön az alsótáblai többség kialakításában, valamint majdani irányításában. Majd kérte az országbírót, fejtse ki nézetét azt illetően, hogy szükséges-e egyáltalán a személynökcsere, ki lenne alkalmas a pozíció betöltésére, illetve mi legyen Szerencsyvel. Apponyi Szőgyény-Marich Lászlót tartotta megfelelő személynek,6 4 Szerencsynek pedig a hétszemélyes táblánál javasolt állást. Mailáth György válaszában egyetértett Apponyi javaslataival. A kancellár 1846 szeptemberében elnöki iratban terjesztette az uralkodó elé véleményét arról, hogy Szerencsyt alkalmatlannak találja a személynöki állás betöltésére.6 5 1846 végén az uralkodó és a nádor is kérte Apponyit fejtse ki nézetét azon személyeket illetően, akiket alkalmasnak tart a tisztség viselésére.6 6 A nádor többeket is alkalmasnak talált, így Stettner Mátyás és Zsedényi Ede kancelláriai tanácsosokat, Somssich Pál helytartótanácsi tanácsost és ifjabb Mailáth György baranyai adminisztrátort. Viszont utóbbi 60 Metternich József főhercegnek 1846. március 27-én írott levelében kérte a nádort, szólítsa fel a főkancellárt, hogy vegyen ki szabadságot meghatározatlan időre egészsége helyreállítása végett. HHStA, Staatskanzlei, Provinzen, Ungarn Karton 2. 61 HHStA, KA, StK 1846:161 s. MOL X W 764. 62 MOL A 39 1846:6228; HHStA, KA, StK 1846:111 s, MOL X W 764.; Schlüter, H.: Vormärz i. m. 110. 110. lábjegyzet; Metternich József nádornak 1846. április 5. HHStA, Staatskanzlei, Provinzen, Ungarn Karton 2. 63 HHStA, KA, StK Protokoll Band 2. 1846:188-189 s. 64 Erről az érintettnek, Szőgyény-Marich Lászlónak is tudomása volt, s hosszas levelezés útján sikerült „kieszközölni, hogy a személynöki állás elvállalásától megkíméltek" - írta. Szőgyény-Marich L.: Emlékiratai i. m. 37. 65 MOL A 49 1846:226. 66 HHStA, KA, Separat Billeten Protokoll 1846. Band 557. Nr. 1015.
