Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
IPARFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS, 1950-1975 59 gek szervezeti és fegyverzeti modernizálására. Az 1961. augusztusi berlini válság miatt Moszkva ráadásul radikálisan felgyorsította a márciusi program végrehajtását, így a hadiipari termelés meredeken emelkedett.5 9 A hadiipari beruházások ugyan 1962-ben megduplázódtak 1961-hez képest, ám — amint az a 2. táblázatban is látszik — arányukban így is alig érték el az összes népgazdasági beruházás 2%-át. Az 1950-es évek elején kiépített kapacitások ugyanis szerény újabb ráfordításokkal képesek voltak gyorsan növelni a haditermelést. Ezzel párhuzamosan jelentősen nőttek a katonai kiadások is: 1962-64-ben a nemzeti jövedelem 5,1-5,6%-ára ugrott a korábbi évek 2-3%-áról.6 0 Több fontos vegyipari és gépipari beruházás csúszott, és deficitessé vált az állami költségvetés.0 1 Mindemiatt 1965-re — 1950. évi konstans árakon számítva — 0,1%-ra zuhant a gazdasági növekedés a korábbi évek stabil 4-5%-os fellendüléséből. A gépipar tehát nem jutott elegendő fejlesztési forráshoz, változatlanul fennmaradtak a félkésztermék (öntvények, kovácsolt termékek) gyártók, az alkatrészgyártók, illetve az összeszerelő-üzemek közötti jelentős kapacitáskülönbségek. Az ágazat nem tudott lépést tartani sem a belföldi, sem az exportigényekkel. Az MSZMP PB 1965 márciusában a korábban kiemelt alágazatok (híradástechnika, műszeripar és szerszámgépgyártás) mellett további hármat tartott ígéretesnek, amelyeknek gyártmányaira fokozott igény mutatkozott: a vasúti és közúti járműgyártást, a mezőgazdasági, illetve a vegyipari gépgyártást. Ezeknek az alágazatoknak nemcsak pluszforrásokat kívánt biztosítani a gazdaságpolitika, hanem a hazai műszaki fejlesztés (kutatás-fejlesztés) meggyorsításával, illetve licencek vásárlásával hathatósan korszerűsíteni.6 2 Az említetteken túl az 1966 tavaszán véglegesített III. ötéves terv az ipar exportképességének fokozását tűzte célul, és ebben — a vegyipar, a könnyűipar, az élelmiszeripar, illetve az alumíniumipar mellett — a legnagyobb szerepet a gépiparnak szánta.63 A KGST szakosodási megállapodások ugyancsak ezeknek a magyar iparágaknak biztosítottak megrendelést: a szovjet-magyar timföld-alumínium egyezmény, a magyar-szovjet és magyar-lengyel autóipari együttműködés, valamint a járműgyártásból a buszgyártásra való specializálódás.6 4 A 2. táblázatot áttekintve látható, hogy az 1960-as évek második felében 5-6 százalékpontos átrendeződés zajlott le az ipari beruházásokon belül: a szénbányászat leépítése és a vegyipari projekt lassulása miatt az alapanyaggyártás beruházásai visszaestek, s e forrásokkal főként a gépipar gyarapodott. 1950. évi változatlan áron számítva az alapanyag-gyártásban a beruházások alig nőttek, a gépiparba, az élelmiszer- és a könnyűiparba invesztált pénz viszont a másfélszeresére emelkedett. Ha pedig a gépipari beruházásokat bontjuk meg alágazatok szerint (4. táblázatot 1. a Függelékben), ugyancsak látványos a hagyományos gépgyártás, szerszámgépgyártás háttérbe szorulása és a közlekedési eszkö-59 Lásd bővebben Germuska Pál: Vörös arzenál. I. m. 60 Lásd bővebben Germuska Pál: A katonai és védelmi kiadások alakulása. I. m. 61 Iionvári János: XX. századi magyar gazdaságtörténet. I. m. 383. 62 Az MSZMP PB 1965. március 16-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 361. ő. e. 63 Előterjesztés a Magyar Népköztársaság harmadik ötéves tervéről. 1966. május. MOL, XIX-A-16-b, 1975. d. 64 Honvári János: XX. századi magyar gazdaságtörténet. I. m. 444.
