Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
614 CZINEGE SZILVIA tett időszakból ugyan jól bemutathatná a kancelláriai ügyintézést, de nem biztos, hogy egy-egy ügy végére érnénk,1 6 továbbá nem feltétlenül látnánk a kancellárt munka közben, elveszne az akták tengerében. Ezért egy másik koncepciót választottam, amelynek tükrében azt vizsgálom, hogy milyen ügyeket kezelt kiemelten Apponyi, mi volt az állásfoglalása az egyes ügyeket illetően, mennyire volt ez az álláspont a sajátja, mennyiben hatott rá az udvar; hogyan vándoroltak az akták az egyes hatóságok között. Minden kérdés vizsgálatánál elsősorban a kancelláriai levéltár aktáira támaszkodom, és a kancellár álláspontját rögzítem az adott kérdést illetően. Nem minden esetben helyezem szélesebb kontextusba az adott ügyet, csupán az Apponyi álláspontjával kapcsolatos körülményeket vázolom fel. A vizsgálatba bevont további források: az államkonferencia, az államtanács és Kolowrat miniszter aktái valamint József nádor és Apponyi levelezése.1 7 A forrásokból jól kirajzolódnak az udvar új politikájának jellemzői, az új rendszabályok sajátosságai, valamint Apponyi álláspontja az egyes kérdéseket illetően. Utóbbiak esetében a következő kiemelten kezelt ügyköröket állapítottam meg: az adminisztrátori rendszerhez kapcsolódó ügyek, Védegylet, horvát kérdés, lengyel menekültek és az erdélyi országgyűlés. Új politika - új ember Az udvar magyarországi politikájában változás állt be az 1840-es évektől kezdődően, az új irányvonalat alapvetően Metternich elképzelései határozták meg, aki szerint a magyarországi állapotok olyan irányba mutatnak, amelyek az ország monarchiától való elszakadását készítik elő, és ez véleménye szerint a kormányzat részéről beavatkozást igényelt. De ehhez a kormányzatnak is változtatnia kell eddigi politikáján, mégpedig magához kell ragadnia a reformok területén a kezdeményező szerepet. Az ésszerű reformok bevezetéséhez kettős célkitűzés társult: a kormányzat hatalmának erősítése és a megyék jogkörének a korlátozása - vagyis az első feladat rendet tenni a megyékben. Ez a gyakorlatban a megyék élére kinevezendő csak az uralkodónak felelős és visszahívható adminisztrátorok kinevezésével valósítható meg. így az adminisztrátorok kormánypárti tisztségviselők lennének, akik a fizetésüket nem a megyétől, hanem az államtól kapják, ezzel is csökkentve a megyék hatalmát és befolyását. Az újonnan kinevezett tisztviselők feladata lenne megyei szinten az ellenzék meg-16 Az ügyek egy részének esetében az elintézés időtartamát pontosan nem lehet megállapítani, mert jelentős hányada már Apponyi alkancellári kinevezését megelőzően is terítéken volt a kormányhatóságoknál, illetve kancellársága idején sem zárultak le, folyamatosan napirenden voltak. Időhatárokat csak a kinevezések esetén lehet nagyjából megadni - de ez is esetenként eltérő, mert függött egyrészt a kinevezendő személyétől, másrészt pedig a betöltendő álláshely mibenlététől, de ha „ad acta" került a felterjesztésre, akkor az ügyintézés elmaradt. 17 MOL A45 és A 49, MOL A 39 Mutatók 1847 MOL X 17408-17412.; HHStA, KA, Staatskonferenz (továbbiakban: StK) 1844-1848., Separatkonferenzakten (továbbiakban az aktaszám után: s) 1844-1848. Ezek magyar vonatkozású iratai mikrofilmen: MOL X 1250-1252., W 764, W 4458-4464.; HHStA, KA, StR Akten 1847, StR Protokoll 1846, 1848.; HHStA, KA, StR MKA Karton 194-225.; MOL N 22 Archivum Palatinale Secretum Palatínus Archiducis Josephus, Politiam et internam regni Hungáriáé securitatem spectantia 73-74. és Praesidialia 99-101. csomó
