Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
IPARFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS, 1950-1975 57 fejlett régiókba telepíteni. E törekvéseknek köszönhetően 1961 és 1970 között tíz százalékponttal (44%-ról 34%-ra) csökkent Budapest részesedése az összes ipari foglalkoztatottból. Ám ezzel párhuzamosan felgyorsult a főváros agglomerációjának növekedése: nőtt a népesség száma és az iparban foglalkoztatottak aránya is. Az elmaradott térségekbe telepített alacsony technológiai szintű ipar pedig megkötötte ugyan a mezőgazdaságot elhagyó munkaerő egy részét, de nem tudta megakadályozni a népesség fejlettebb régiókba vándorlását.4 9 Szelektív iparfejlesztés - félsikerekkel A magyar vezetés nagy reményeket fűzött a szocialista országok között kibontakozó nemzetközi gazdasági együttműködéshez. Ennek — a civil és a hadiipari munkamegosztásra egyaránt kiterjedő — elvi kereteit a KGST tagországok kommunista és munkáspártjainak 1958. május 20-23-ai, moszkvai csúcstalálkozóján fogadták el.6 0 Az együttműködéssel minden tagország alapanyag- és energiaellátási gondjain kívánt enyhíteni, ezért a KGST 1958. júniusi bukaresti ülésszaka is a vas és acél, a színesfémek, a vegyipari termékek, a fűtőanyagok és a mezőgazdasági nyersanyagok termelésének növelését szorgalmazta.5 1 A kölcsönös szállítások — a hadiiparon kívül — főként ezekre a területekre koncentrálódtak az 1950-60-as évek fordulóján. Az 1950-es évek végén — az I. ötéves terv idején tapasztalt ellátási zavarokból kiindulva — a magyar tervezők nagy hangsúlyt helyeztek az energiabiztonságra. Ráadásul a hazai energiaigény további gyors bővülését prognosztizálták, ezért az 1961-65 közötti időszakban az ipari termelés 39%-os bővülésével párhuzamosan a villamos energia termelésének 60-70%-os növelését tartották kívánatosnak. Az elvégzett számítások ugyanakkor azt mutatták, hogy lényegesen kifizetődőbb lenne gépipari, híradástechnikai termékeket és fogyasztási cikkeket exportálni, a bevételekből pedig nem szenet, hanem kőolajat és földgázt importálni.5 2 Az MSZMP PB 1961 márciusában — az energiahordozók növekvő importjára alapozva — a hazai szénbányászat mérsékeltebb fejlesztése mellett döntött. Az alapanyag-ellátó iparok közül így a kohászatot juttatták több forráshoz: a sztálinvárosi hengerművek felépítésével kívánták befejezni a tíz évvel korábban megkezdett fejlesztést. A gépipari beruházásoknál a kiemelt alágazatok fejlesztését preferálták: a dízelmotorok és az erősáramú gépek előállítását, a híradástechnikát és a műszeripart, valamint az élelmiszeripari és a vegyipari gépgyártást. Utóbbinak a műtrágya- és kőolajipar nagyszabású új létesítményeinek felszerelésére kellett felkészülnie.5 3 A vegyipar fejlesztése az egész KGST-ben kiemelt szerepet kapott, amiben komoly szerepet játszott a hruscsovi „utolérni és túlszárnyalni" program — a 49 Lásd részletesen Germuska Pál: Indusztria bűvöletében. I. m. 143-181. 50 Lásd részletesen Germuska Pál: Vörös arzenál. Magyarország részvétele a nemzetközi hadiipari együttműködésben a KGST keretei között. Budapest, Argumentum Kiadó - 1956-os Intézet, 2010. 51 Berend T. Iván: Gazdasági útkeresés, 1956-1965. A szocialista gazdaság magyarországi modelljének történetéhez. Budapest, Magvető, 1983. 316. 52 Uo. 317-323. 53 Az MSZMP PB 1961. március 7-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 224. ő. e.
