Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
596 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF hazajöhessen a' hidegvíz gyógyító intézetből". Az, hogy Trefort cikkének hangnemét Csengery maga akarja tompítani, kétségbevonhatatlanul bizonyítja a szerkesztő kiegyenlítő szerepét a centralisták és a municipalisták között. Csengery a levélben ugyan nem kéri meg Szalayt egyértelműen arra, hogy távollétében szerkessze a lapot, de ezt minden bizonnyal azért nem teszi, mert ebben már korábban megállapodtak. Számunkra pedig a Szalayra bízott tennivalók jellege már önmagában is nyilvánvalóvá teszi, hogy Csengery távollétében ő felügyelt a lapra. Mindezek ismeretében lehetséges, hogy Csengery és Szalay korábban kötöttek egy szóbeli vagy írásbeli megállapodást, melynek értelmében Szalay valóban a lap szerkesztő-helyettese lett — ebben az esetben Szemere Bertalan Szalayhoz címzett megszólítása — „szerkesztő-helyettes" - teljesen más megvilágításba kerülne. Ezt a feltételezést támaszthatja alá az a cenzúrahivatali akta,13 7 mely egy becsületsértési per anyagát tartalmazza, és melyet egy 1845 februárjában a Fővárosi Újdonságok rovatban megpendített pletyka138 miatt indítottak a Pesti Hirlap ellen. A per még 1845 októberében sem ért véget, viszont Szalay László még ekkor is a Pesti Hirlap szerkesztőjeként írta alá e tárgyban írt levelét.13 9 Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Szalay kapcsolata a szerkesztőségről való lemondása után is szorosabb maradt a Pesti Hírlappal, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Csengery már említett levelének néhány sorából úgy tűnik, hogy Szalay kezelte a lap anyagi ügyeit, és ő végezte a kifizetéseket: „Azon évnegyedes, néhány forintnyi illetményemet, mennyit Tőled szoktam kapni, kérlek add által Tóth Lenczinek."14 0 Mindezek ismeretében kijelenthető: Szalay továbbra is fontos pozíciót töltött be a Pesti Hírlapnál. Az, hogy Szalay minden bizonnyal a lap szerkesztő-helyettese maradt, már önmagában is megkérdőjelezi azt az indokot, melyet Szalay leköszönő cikkében távozása okaként jelöl meg, és valószínűvé teszi, hogy a jogtudós a municipalistákhoz való közeledési kísérlet sikere érdekében ültette Csengeryt a maga helyére. Ezt a feltételezést erősíti meg az is, hogy a centralisták a lap átvételétől kezdve az idő előre haladtával egyre jobban érezték a minden oldalról rájuk nehezedő nyomást. Az előfizetők számának csökkenése, a korábban segít-137 Mályuszné Császár Edit: Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból. (1790-1867). Bp. 1985. 212-216. 138 A tudósítás szerint egy utcakövezőt felesége és a nő orvos szeretője megmérgezett. - a: Fővárosi Újdonságok. PH 1845. február 2. 427. sz. 74. - E cikk hatására az özvegy (Turay Jánosné), és az orvos (Miksó György) kérvénnyel fordultak a Helytartótanácshoz, hogy az a néhai Turay János tetemét exhumáltassa és boncoltassa fel, ezáltal bizonyítva a megrágalmazottak ártatlanságát. A pert ezt követően Pest város tanácsa indította a lap szerkesztője (Szalay László), és a cikket író szerkesztősegéd ellen. A Központi Könyvvizsgáló Főhivatal felmentette a vádak alól a lap munkatársait, ugyanakkor figyelmeztette a cenzorokat, hogy a jövőben nagyobb óvatossággal járjanak el az ilyen típusú közlések engedélyezésekor. - Mályuszné Császár E.: Megbíráltak i. m. 212-216. - A szóban forgó cikk a lap Fővárosi Újdonságok rovatában Ä jel alatt jelent meg. A a szignóról Fenyő István a következőket írja: „Szalay [...] 1844 július 4-től kezdődően új munkatárs kezébe adta a rovatot, ki újra mozgalmassá tette azt. A a áljelű munkatárs kilétét nem sikerült megfejtenünk." -Fenyő 1.: A centralisták i. m. 300. - Mivel a fentebb említett perirat a lap szerkesztősegédjét, Varga Somát nevezi meg az 1845. február 2-i a jeles cikk írójaként, őt kell sejtenünk a a áljel mögött. 139 Mályuszné Császár E.: Megbíráltak i. m. 215. 140 Csengery Antal Szalay Lászlóhoz. OSZK Kézirattár. Levelestár. é. n.
