Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
A CENTRALISTÁK SZEREPE AZ ELLENZÉK EGYSÉGESÍTÉSÉBEN 597 séget ígérő ellenzéki vezetők cikkeinek elmaradása, majd ugyanezen vezetők centralisták elleni kirohanásai is sürgethették Szalayékat a szerkesztőváltásra, és a tárgyalások megkezdésére az ellenzék többi részével. Az előfizetők számának csökkenésével járó bevételkiesés pedig Landerer lapkiadót érinthette érzékenyen, aki emiatt valószínűsíthetően szintén sürgette az egyre rosszabbra forduló helyzet megoldását. Csengery Heckenasttal kötött szerződésének még egy vetülete van, melyet érdemes itt megvizsgálni, mégpedig az, hogy miért kötött a Pesti Hirlap kiadója egy 23 éves, addig jóformán ismeretlen publicistával akkora honoráriumot biztosító szerződést, melyhez hasonlót addig még csak a korszak legjelentősebb szerkesztő-publicistájával kötöttek Magyarországon. Ráadásul a szóban forgó honoráriumot Kossuth is csak több éves huzavona, és 5200 előfizető elérése után kapta meg. A Magyar sajtó története szerint az addig szerény jövedelmű Landerer Kossuth Pesti Hírlapjának köszönhetően vált igazán jómódú polgárrá.14 1 Azáltal azonban, hogy a lap előfizetőinek száma a tizedére csökkent, a kiadó fontos bevételi forrását vesztette el. Ilyen esetben egy valamirevaló lapkiadó azonnal elcsapja az alkalmatlannak bizonyuló szerkesztőt, azonban ezt Landerer Metternich engedélye nélkül nyilván nem tehette meg. A birodalmi kancellár azonban az események menetéből kikövetkeztethetően nem akarta engedélyezni az újabb szerkesztőváltást, hiszen az éppen fennálló állapotok tökéletesen beleillettek a terveibe. Landerernek így nem maradt más lehetősége egzisztenciális problémái megoldására, mint hogy minél magasabb tiszteletdíj kilátásba helyezésével ösztönözze munkatársait az előfizetők számának növelésére. Mindez persze csak akkor lehet igaz, ha a felmerülő költségeket Landerer fizette, és nem Csengerynek kellett azt saját honoráriumából fedeznie. Ez esetben ugyanis az új szerkesztő tiszta jövedelme jóval alacsonyabb lehetett. Mivel azonban a kiadó Csengeryvel kötött szerződése nem ismert, a kérdés nem dönthető el. A szerkesztőváltással egy időben a centralisták több olyan cikket is megjelentettek a lapban, melyek az ellenzék egységesülését célozták. Arról is meggyőződhettünk azonban, hogy a centralisták a közeledési kísérletek ellenére sem kívánták alárendelni eszméiket a municipalistákéinak. Érthető tehát, hogy az ellenzék megyerendszert védelmező szárnyának írásai miért nem jelentek meg ezután sem a lapban: ők centralista szellemű cikkek írására nem voltak hajlandóak, a centralisták meg arra nem, hogy a megyerendszer védelmére kelő írásokat közöljenek. Szalay Tévedések I című cikkét, és Csengery szerkesztőként való bemutatkozását olvasva nyilvánvalóvá válik, hogy Szalay miért adta át szerkesztői székét Csengerynek. Csengery cikke sokkal békésebb hangvételű, mint Szalayé — mely ráadásul időben később, 1845. július 13-án jelent meg, míg Csengeryé július l-jén —, ugyanakkor éppúgy megjelenik benne az ellenzék egységesülésének gondolata, de jóval burkoltabb formában, ami a centralisták számára sokkal előnyösebb volt az adott helyzetben, mint Szalay kirohanása a municipalisták 141 MST I. 751. - Kossuth ezzel kapcsolatos fejtegetéseit lásd Kossuth Lajos Landerer Lajoshoz 1844. január 16-án írott levelében - Esztegár L.: Adalékok Kossuth i. m. 9-12.
