Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
A CENTRALISTÁK SZEREPE AZ ELLENZÉK EGYSÉGESÍTÉSÉBEN 595 ellenzéki tárgyalás után is, miközben Eötvös József és Trefort Ágoston megfogadták, hogy nem írnak többet a lapba, és minden bizonnyal ezzel magyarázhatjuk, hogy Szemere Bertalan 1846 decemberében Szalayhoz írt levelében „szerkesztő-helyettes"-nek nevezi barátját.13 4 Ezt a feltételezést támasztja alá az a Csengery által Szalayhoz 1847 szeptemberében írt levél is, melyben az elutazó Csengery több, a szerkesztő hatáskörébe tartozó dolog megtételére kéri a Pesten maradó jogtudóst: „Mindenekelőtt igen kérlek, légy szives a' revisióra felügyelni 's e' végett a' kiszedett iveket, legalább utólagos áttekintés végett, lehuzatni. A' correctort pedig intsed, hogy vigyázzon, nehogy a' censori törlésekből valami benn maradjon. Engel most azokat nagy kedvteléssel vadássza.135 [...] Engel' vádjaira írtam egy feleletet. Nem tudom, nem találod-e ingerültnek, mert igen boszankodtam, mikor irtam. Ha jóvá hagyod, kérlek, méltóztassál Nagyhoz, az expeditorhoz, átküldeni; ő majd elküldi a' censorhoz. Különösen helyesled-e, hogy a vége ben maradjon; [...] Igazíts rajta tetszésed szerint."136 Az idézetből kitűnik, hogy Szalay a lap legbensőbb ügyeiben is járatos volt. Ezt az bizonyítja, hogy Csengery megjegyzi ugyan, hogy a censor vádjaira írt egy feleletet, azonban nem részletezi ezen vádak mibenlétét, így joggal feltételezhetjük, hogy Szalayt ezekről már korábban értesítette. Sokatmondó az is, ahogyan Csengery kéri barátját, hogy nézze át az Engelnek írt feleletet. A szerkesztő gyakorlatilag szabad kezet ad munkatársának ebben az ügyben; Szalay úgy alakíthatja Csengery levelét, ahogyan akarja, ez esetben teljes szerkesztői jogkörrel rendelkezik, csakúgy, mint a kinyomott ívek ellenőrzését tekintve. Mindezeken kívül Csengery levelében kéri Szalayt, hogy nézze át az ő egyik cikkét, juttassa el Trefort cikkeit Csengery írnokának leíratás végett, kivéve a vámüggyel kapcsolatosat, melynek tompítani kell az élét — ezt a munkafolyamatot Csengery végzi majd el, ha újra Pesten lesz —, valamint küldessen pénzt Tóth Lőrinccel Pákh Albertnek, a lap Fővárosi Újdonságok rovata vezetőjének, „hogy 134 Szemere Bertalan Szalay Lászlóhoz. OSZK Kézirattár. Levelestár. 1846. december 16. 135 Engel Sándor, a központi könyvbíráló szék cenzora. 136 Csengery Antal Szalay Lászlóhoz. OSZK Kézirattár. Levelestár. é. n. - Az OSZK kézirattárában található levélen nincs keltezés, azonban a levél több momentumából is arra következtethetünk, hogy 1847. szeptember 21-e körül keletkezhetett. Az időpont behatárolását segíti Pákh Albert hidegvíz-kúrájának említése, hiszen Pákh 1847. július 1-én jelentette be, hogy rövid időre búcsút mond olvasóinak - •: Fővárosi Újdonságok. PH 1847. július 1. 906. sz. 1. - Azt, hogy erre betegsége készteti, nem említi az „újdondász", és láthatóan nem számít arra, hogy betegsége súlyosbodása folytán csak évek múlva folytathatja újságírói tevékenységét. Mindenesetre Csengery Pákhra vonatkozó megjegyzése már önmagában 1847 júliusa utáni keletkezést sejtet, az pedig, hogy Csengery a levélben említ egy Kemény Zsigmond által a lapba írt cikket, mely a levél keletkezésével körülbelül egy időben jelent meg a Pesti Hírlapban, pár napos időintervallumra szűkíti le a cikk keletkezésének lehetséges időpontját. A Kemény-cikk, pontosabban cikksorozat a rövid jellemzés alapján könnyen azonosítható. - Kemény Zsigmond: Montesquieu és I. Béla király. I—III. PH 1847. szeptember 21. 953. sz. 191-192.; PH 1847. szeptember 24. 955. sz. 199.; PH 1847. szeptember 26. 956. sz. 203. - Mivel Kemény cikksorozatának első darabja 1847. szeptember 21-én jelent meg, Csengery levele feltehetően pár nappal 21-e előtt vagy legkésőbb 21-én íródhatott, de valószínűbbnek látszik a 21-ei keletkezés, hiszen Kemény Zsigmond ugyanaznap Pestről Wesselényihez írt levelében említi - Kemény Zsigmond Wesselényi Miklóshoz. 1847. szeptember 21. In: Kemény Zsigmond levelezése i. m. 111-112. -, hogy ő még aznap Olaszországba utazik, és mivel tudjuk, hogy Csengery is Keménnyel tartott Itáliába, Csengery pedig arról panaszkodik a levélben, hogy indulása miatt nem írhat hosszabban, a levél keletkezési idejét 1847. szeptember 21-ére kell tennünk.
