Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
A CENTRALISTÁK SZEREPE AZ ELLENZÉK EGYSÉGESÍTÉSÉBEN 591 centralistáknak volt, így az egységesült ellenzék programja csakis ezen alapulhatott volna. A cikk ezután következő részében Szalay jóval nyíltabban — de egyben keserűbben is — hívja fel a municipalistákat a Pesti Hirlap támogatására, mint pár héttel korábban Csengery és Eötvös. „Az ügyek' ez állásában, — midőn ollyatén orgánumot, minő a Pesti Hirlap, ha ez még nem léteznék, teremteni kellene, — mind azok, kik lapjainkat nem arról vádolják, hogy még nem bir elégséges erővel, elégséges gyakorlottsággal, azon feladás' megfejtésére, mellyet magának kitűzött, — mert illyetén vád ellen semmi kifogásunk, 's reá csak azon igénytelen megjegyzésünk: hogy miért rejtik ők tehát világukat véka alá, miért nem támogatják ők a széles válluak a' gyengéket; - az ügyek' ez' állásában, mondom, mind azok, kik a' P Hírlapot arról vádolják, hogy iránya az 1840diki országgyűlés után keletkezett Hírlapétól különböző, csak annak bizonyságát adják, hogy nekik tanácsosabb, minden egyébbel foglalatoskodniok inkább, mint a' politicai tudományokkal." Szalay rögtön ezt követően kiemeli az egymással szemben álló ellenzéki párttöredékek eszmerendszere közötti különbségeket, melyek szerinte a centralisták javára billentik a mérleg nyelvét. Szó szerint idézi Szemere május 15-i beszédének azon részét, mely szerint a kormánypárt egységes, ezért erős, míg ,,a' reformpárt, mellynek részén az igazság van, de hatalom nincs, egységet, rendet, tervet nélkülöz; azaz: mi gyengék vagyunk az eloszlás által, mert minden megyei párt elszigetelve a' többitől magának küzd." Szalay arra használja Szemere beszédének centralista eszméket visszhangzó részét, hogy rajta keresztül mutassa be a reformellenzéknek a centralizációval járó előnyöket. Ezt követően pedig — mintegy a municipalistákra hárítva a felelősséget a beállott helyzetért — kijelenti, hogy a centralisták a kezdetektől fogva országos, nem pedig széttagolt, megyei ellenzéket akartak az országos ügyekhez. A cikk következő szakaszában a szerző megállapítja, hogy új időkben új fegyverekhez, azaz az országos egységhez kell folyamodni, és „istennek hála, számos jelenség már arra mutat", hogy ezt általánosan sejdíteni kezdik, ez alól sajnálatos módon csupán a kormány kivétel. A cikk végén Szalay bizakodása újra megszólal: ,,A' bizodalom szépszámú közönséget gyűjtött lapjaink körül, elégségest, hogy működésűnknek sükert Ígérjünk, ha mindjárt az eddigi ellenzék' kevesebbségét tennék is olvasóink. Vannak kevesebbségek, mellyek erősbek némely többségeknél, illyes p. o. a' magokkal és elveikkel tisztába jöttek' minoritása, a' százféle homályos sejtelmek' vagy épen tévedések után indulók' majoritása' ellenében". Nem teljesen világos, hogy Szalay ez idő tájt valóban ennyire bizakodó volt-e a lap jövőjét illetően, vagy csupán annak mutatta magát, hogy kívánatos szövetségesként tűnjön fel a municipalisták előtt. A centralisták 1845 júliusában mutatott közeledési szándékára, pontosabban Eötvös József Ügyünkben című cikksorozatára az Erdélyi Híradóban újra Teleki Domokos válaszolt két cikkben.11 9 Első írása elején Teleki jelzi, ő és társai tisztában vannak azzal, hogy Eötvösék a közeledési kísérlet ellenére sem hajlandóak engedni elveikből, így kénytelenek visszautasítani a feléjük nyújtott 119 X. Z. [Gr. Teleki Domokos]: Központosítás és önvédelem. I—II. EH 1845. július 29. 60. sz. 473- 474.; EH 1845. augusztus 1. 61. sz. 461^62.
