Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
56 GERMUSKA PÁL nálták, hogy munkaerőt szabadítsanak fel a mezőgazdaságból az ipar számára, és így több százezer falusi ember kényszermobilizációját idézték elő. 1958 őszén azonban már a téeszesítés megkezdése előtt komoly munkaerő-piaci feszültségek mutatkoztak, több ezer állástalant tartottak nyilván a kevéssé iparosodott megyékben. A helyi párt- és tanácsi vezetők ezért minden követ megmozgattak, hogy ipari üzemeket telepítsenek a térségbe, ipari munkaalkalmakat teremtsenek. A megyék forrásai és eszközei azonban ehhez minimálisak voltak, a letelepülést legfeljebb telekkel, ingatlanok ingyenes átadásával segíthették.4 3 így egyre erőteljesebb nyomás nehezedett az MSZMP legfelsőbb vezetésére, hogy központi programmal teremtsen munkahelyeket az agrártérségekben. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1958. október 29-i ülésén tűzte napirendre a kérdést: egyértelműen elhibázottnak nevezte az 1956 előtti iparosítás gyakorlatát, és még a II. hároméves terv is bírálatokat kapott, mert az nem irányozta elő nagyobb számú új vidéki ipartelep létrehozását. A pb-határozat Magyarország egyes régióinak arányos fejlesztése érdekében a következő középtávú népgazdasági tervek feladatává tette Budapest ipari súlyának csökkentését, az elmaradott térségek iparosítását (az adott terület társadalmi, gazdasági és természeti adottságainak figyelembe vételével), valamint a gazdaságosság szempontjainak fokozott érvényesítését. A felsoroltak jegyében a PB megtiltotta országos jelentőségű új ipari üzem Budapestre telepítését, és előírta a fővárosban működő ipari üzemek kategorizálását a vidékre telepíthetőség és fejleszthetőség szempontjából.44 Az MSZMP 1959. novemberi kongresszusa megerősítette a vidéki iparosítási programot: nemcsak a regionális centrumok (Miskolc, Győr, Pécs, Debrecen és Szeged) nagyipari fejlesztését tűzte célul, hanem a foglalkoztatás javítása érdekében a kisebb városok iparának bővítését is.4 5 Az MSZMP PB 1960. május 24-én értékelte a vidéki ipartelepítés alakulását. Eszerint a hároméves terv során 12 komolyabb ipari beruházásnak a vidékre helyezéséről döntöttek, számos kisebb volumenű gyárrekonstrukció zajlott le vidéken, ám Budapest részesedése az állami iparban foglalkoztatottakból változatlanul 45%-os maradt. Az 1961-1965-ös tervidőszakban viszont legalább 58 üzemet kívántak létesíteni a fővároson és agglomerációján kívül - főként az Alföldön.4 6 A részletes vidéki ipartelepítési programot egy hónappal később jóváhagyta az MSZMP KB is,4 7 majd rövidesen kormányhatározatban is kiadták az ipartelepítési irányelveket.4 8 A következő két ötéves terv során (II., 1961-1965 és III., 1966-1970) a munkaerő-igényes iparokat igyekeztek a határozatnak megfelelően a kevéssé 43 Lásd Germuska Pál: Egy harmonikusan fejlett város... i. m. 44 Az MSZMP PB 1958. október 29-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 101. ő. e. Az ipar Budapestről való kitelepítéséről lásd Kondor Attila Csaba: Iparpolitika és iparfejlesztés Budapesten az 1960-as években. In: Budapest az 1960-as években. Szerk. Feitl István. Budapest, Napvilág Kiadó, 2009. 65-80. 45 A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzőkönyve. 1959. november 30. -december 5. Budapest, 1960, Kossuth Kiadó. 599-616. 46 Az MSZMP PB 1960. május 24-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 5. csop., 184. ő. e. 47 Az MSZMP KB 1960. június 29-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 4. csop., 34. ő. e. 48 A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3075/1960. sz. határozatáról lásd Tatai Zoltán: Iparunk területi szerkezetének átalakítása. Budapest, Kossuth Kiadó, 1984. 28-30.
