Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
590 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF de ezt annak érdekében tették, hogy egy olyan új szerkesztő kísérelhessen meg egyezkedni a municipalistákkal, aki még nem kompromittálta magát megyerendszert támadó írásaival. Erre utal, hogy a szerkesztőváltást hírül adó közlemény mindössze nyolc nappal Kovács Lajos cikksorozata utolsó darabjának megjelenése után látott napvilágot,11 6 vagyis Eötvösék a szerkesztőváltást — az új szerkesztő személyével együtt, hiszen Csengeryt név szerint is említi a cikk — már alig néhány nappal Kovács Lajos cikksorozata utolsó darabjának megjelenése után elhatározták. Az is igaz lehet ugyanakkor, hogy a centralisták cikkeik megjelenésének július elejére való igazításával azt is jelezni kívánták a municipalistáknak, hogy a szerkesztőváltás az ő kedvükért ment végbe. A szerkesztőváltás körülményeinek vizsgálata egy későbbi fejezet témája, így itt csak a kapcsolatteremtési kísérletek vizsgálatára szorítkozom. A centralisták 1845. júliusi kapcsolatkeresése a municipalistákkal nem merült ki Csengery és Eötvös cikkeiben. Július 13-án Szalay László is kimondta, hogy az ellenzék különböző csoportosulásainak szorosabban kellene együttműködniük.117 Cikkében Szalay ugyan a konzervatívokkal vitatkozik, de közben időnként a liberális ellenzékhez is szól, és elárulja, hogy egyetért társaival a pártegységesülés kérdésében. A centralisták ez idő tájt többször is éltek azzal a fogással, hogy a konzervatívokkal polemizáló írásaikban a municipalistákhoz is szóltak. Erre már fentebb is utaltam a Szalay publicisztikai írásait összegyűjtő kötetben Pesti Hírlap és Budapesti Híradó címmel megjelent írás kapcsán. Ezt az eljárást minden bizonnyal Szalayék etikai érzéke tette szükségessé. A lappal nem rendelkező municipalisták válaszképtelensége ugyanis egyoldalúvá, és így elítélhetővé tette volna a centralisták polémiáját. Minderre Eötvös Széchenyihez 1848. február 2-án írt levelének és Reform című kötete előszavának korábban már idézett részleteiből következtethetünk. Szalay tehát július 13-i cikkében írja: „lehetetlen nem látnom, nem éreznem: hogy miután mindenszerte mondják, hogy a' kormány körül nagyobb erőt fejlesztenek és fejlesztendenek ki, mint eddigien, [...] uj, erősb, központosított ellenzékre van szükség, ollyasra, melly ne elégelje a' vis inertiaerei támaszkodást a' vis inertiae' bölcseségénél már messzébb látni akaró kormánynyal szemközt." Szalay már itt kimondja azt az okot, mely végül az ellenzék egységesüléséhez fog vezetni: a konzervatívok a kormány körül gyűjtik erőiket, így az ellenzéknek is egységesülnie kell.118 Megállapítja ugyanakkor azt is, hogy a kormány eddigi tehetetlenségi erőn alapuló és reformokat gátló tevékenységén túllépve saját céljainak megfelelő újításokat kíván életbe léptetni. Ezzel a törekvéssel szemben pedig az egyesült ellenzéknek fel kell lépnie, méghozzá úgy, hogy a kormány reformterveivel sajátjait állítja szembe. Kidolgozott reformprogramja azonban — ahogy ezt Szalay a cikk végén ki is mondja — csak a 116 Kovács Lajos említett írása április 28-án míg Szalay közleménye - Szalay László: Szerkesztői változás. PH 1845. május 6. 467. sz. 297. - május 6-án jelent meg. 117 Sz. L. [Szalay László]: Tévedések. I. PH 1845. július 13. 502. sz. 29.; ua. In: Szalay L.: Publicistái dolgozatok. II. i. m. 58-63. 118 Vö. Csengery Antal: [Új program], PH 1846. január 1. 599. sz. 1.
