Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
A CENTRALISTÁK SZEREPE AZ ELLENZÉK EGYSÉGESÍTÉSÉBEN 589 Annak ellenére, hogy a cikksorozat bizakodó hangnemű, Eötvös mindvégig vitatkozni kénytelen Kovács Lajossal, aki ugyanis cikkeiben rámutat, hogy a szóban forgó reformokat a municipalisták már a centralisták fellépése előtt elfogadták, vagyis Eötvös állítása ellenére ezen eszmék terjedése nem a centralisták agitációjának tudható be. Mindez némiképp hiteltelenné teszi az elégedettséget, melyről Eötvös cikksorozata elején beszél, sőt a bizakodó hangnem őszinteségét is kétségessé. Valószínű tehát, hogy az elégedettség hangoztatása és a bizakodó hangnem csupán retorikai fogás, mellyel Eötvös a municipalistákra akart hatást gyakorolni, miközben felveti a velük való szövetség lehetőségét. A Szalay Lászlótól a szerkesztést átvevő Csengery Antal beköszönő cikke is 1845. július l-jén jelent meg a lapban. Az új szerkesztő rögtön keresni is kezdte a kapcsolatot a municipalistákkal: „annyi kitűnő tehetség' igéretszavát birva, jól esik hinnem, hogy nem csalatkozám - a' reményben, miként az ellenzék' több érdemes tagjai közremunkálásukat egyetlen orgánumok' kezelőjétől, tőlem sem fogják megvonni."11 3 Csengery a Pesti Hírlapot az ellenzék egyetlen orgánumának nevezte, amivel azt próbálta hangsúlyossá tenni, hogy a centralisták egy oldalon állnak — vagy az adott helyzetet tekintve egy oldalon kellene állniuk — a liberális ellenzék zömével, és fel is hívta a municipalisták vezetőit a lapba való dolgozásra. Eötvös és Csengery ugyanazon a napon kezdték el keresni a kapcsolatot a municipalistákkal, ami egyértelműen e lépés tervszerűségét mutatja. Ráadásul Szemere Bertalan 1845. május 15-én a borsodi megyegyűlésen elhangzott egységesülést sürgető beszéde a lap 1845. június 27-i számában, mindössze négy nappal a szerkesztő-váltás előtt jelent meg.11 4 A centralisták tehát saját pártegységesülést sürgető cikkeik megjelenése előtt, azok mondanivalóját alátámasztandó hasonló tartalmú beszédet közöltek egy, a municipalisták által is elfogadott politikustól. Ez szintén a tervszerűség irányába mutat. Az pedig, hogy a kapcsolatteremtést a szerkesztőváltással egy időben kísérelték meg, felveti a lehetőséget, hogy maga a szerkesztőváltás is a közeledés megkönnyítése érdekében történt. Ezt valószínűsíti az is, hogy Kovács Lajos Pesti Hirlap és a' Centralisatio című cikksorozatának utolsó darabja 1845. április 28-án jelent meg, míg az Eötvös által válaszul írt Ügyünkben első része több mint két hónappal ez után, 1845. július l-jén.11 5 A centralisták tehát, mikor a Teleki Domokossal folytatott párbeszéd kudarca után tudomást szereztek Kovács Lajos közeledési kísérletéről, az események menetéből kikövetkeztethetően nem akarták elszalasztani az újabb lehetőséget. A válasszal ugyan két hónapot vártak, 113 Csengery Antal: [Az olvasóhoz], PH 1845. július 1. 495. sz. 1. 114 Törvényhatósági dolgok. PH 1845. június 27. 493. sz. 421-422. 116 A szóban forgó cikksorozatokat 1. fentebb. A két cikksorozat időben annyira távol jelent meg egymástól, hogy a Jelenkor és az Erdélyi Hiradó hasábjain időközben már vita is zajlott Kovács Lajos cikkeiről. - A. n.: Centralisatio. Jelenkor 1845. május 18. 40. sz. 236-237.; W. Észrevételek Pulszky Ferenc „Centralisatio" czimú értekezésésre. I-IV EH 1845. június 10. 46. sz. 361-362.; EH 1845. június 20. 49. sz. 385-386.; EH 1845. június 24. 50. sz. 393-394.; EH 1845. június 27. 51. sz. 401-402. - Az Erdélyi Hiradó cikkeit író W. (valószínűleg Brassai Sámuel) szerint vitapartnere Pulszky Ferenc volt, Pulszky azonban ezt a Pesti Hírlapban cáfolta. - Pulszky Ferencz: [Nyilatkozat], PH 1845. július 8. 499. sz. 17.
