Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
A CENTRALISTÁK SZEREPE AZ ELLENZÉK EGYSÉGESÍTÉSÉBEN 587 Cikksorozata végén Kovács Lajos megemlíti, hogy más okból ugyan, de nem csupán a centralisták, hanem a kormány is ostrom alá vette a megyerendszert, így ha az hanyatlásnak indul, nem lehet tudni, hogy ,,a' hatalomnak esik-e martalékul, vagy enyészetéből egy szebb institutio virágzik-e fel".10 7 Szerinte a Pesti Hirlap aligha merheti felvállalni a következményeket. Azután tehát, hogy a cikk írója megpróbálja közelebb hozni egymáshoz a szemben álló párttöredékeket, felhívja a figyelmet a veszélyre is, amelyet a centralisták tevékenysége hordoz magában. Ebből egyértelművé válik, hogy bármennyire is örvendett Kovács Lajos a centralisták laphoz jutásának, mégis jobban örülne, ha beszüntetnék a megyerendszer hatáskörének csökkentésére irányuló törekvésüket. Eötvös József Ügyünkben című cikksorozatában Kovács Lajos most tárgyalt írására válaszol. Láthattuk, hogy Kovács Lajos az Eötvös által nem sokkal a Pesti Hirlap átvétele után megnevezett reformjavaslataival egyetért, mivel azokat a municipalisták többsége már korábban elfogadta. Eötvös cikksorozatának első részében ezt egy retorikai manőver segítségével úgy állítja be, mintha Kovács Lajos ezen eszméket a centralisták agitációjának köszönhetően fogadta volna el. Kovács cikkét pedig bizonyítéknak tekinti arra, hogy az Erdélyi Hiradó egyetért a centralista eszmékkel. Mivel pedig az Erdélyi Hiradó ,,e' hon' szabadelvű többségének egyik főorgánuma", Eötvös úgy véli, elveinek e lap által történő elfogadása a centralista eszmék terjedését jelzi, ami nagy megelégedéssel tölti el őt és társait. Bármennyire örül is Eötvös ezen fejleménynek, fájlalja, hogy magát a centralisatio eszméjét Kovács Lajos nem propagálja, így ennek védelmében ír a cikk hátralevő részében. Elismeri, hogy nem volt a legügyesebb eljárás azonnal a centralisatio eszméjét tűzni zászlajukra, azt akár titokban is tarthatták volna, és csak egyes részelemeinek felfedésével többet nyerhettek volna, de szerinte az ügy csak világosság által nyerhetett. Erre vonatkozó érveit cikksorozata második részében megismétli, és hangsúlyozza, hogy egy oldalon állnak az Erdélyi Híradóval. Ebben a cikkben fejti ki Eötvös, hogy az általa és társai által kívánt centralizáció egy és ugyanaz. A különbség mindössze annyi, hogy ő a jelen teendőit, míg Irinyi a jövőét írja le. Eötvös tehát a nyilvánosság előtt úgy tesz, mintha a szóban forgó eltérések a centralisták szándékos munkamegosztásának eredményeképpen mutatkoznának meg, holott a különbségek oka egy taktikai hibában keresendő. Eötvös ugyanis Szalayhoz 1844. június 22-én írt levelében kifejtette abbeli nézetét, hogy csak annyit kellene nézeteikből megosztani az olvasókkal, amennyit feltétlenül szükséges, és „mindent mi nagy ellenszegülést gerjeszthetne" el kell hallgatni, amíg nem szükséges nyilatkozniuk róla.10 8 Azt az eljárást javasolta tehát, melyet Kovács Lajos cikkeire adott válaszában oly megvetően utasított el. A centralisták azonban nem fogadták meg Eötvös tanácsát, és rögtön a lap átvétele után tárgyalni kezdték eszmerendszerüket. Eötvös ezzel szemben tartotta magát a levélben írottakhoz; minimumra szorította kívánságait, és csak 107 Kovács Lajos: Pesti Hirlap és a' Centralisatio. III. EH 1845. április 28. 34. sz. 265-266. 108 Eötvös József-Szalay Lászlónak. 1844. június 22. In: Eötvös József levelei Szalay Lászlóhoz i. m. 136-137.
