Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
A CENTRALISTÁK SZEREPE AZ ELLENZÉK EGYSÉGESÍTÉSÉBEN 569 Kossuth szerkesztői tiszteletdíja Landererrel 1840. december 31-én kötött első megállapodása szerint 2500 előfizetőig évi 1200 forint, minden újabb 100 előfizető után pedig további 50 forint.2 5 Kossuth az első félév sikere és a kiadó látványos gazdagodása után újabb és újabb, az addigiaknál egyre magasabb szerkesztői díjakat harcolt ki magának. Az 1841. október elsején kötött új szerződés a tiszta jövedelem harmadát — mintegy 6000 forintot — biztosította Kossuthnak. Az 1843 eleji megállapodás részleteit Kossuth Wesselényi Miklóshoz írt egyik leveléből ismerjük. Az itt megadott adatok azonban nyilvánvalóan tévesek. Kossuth szerint ugyanis ő és a kiadó úgy egyeztek meg, hogy a szerkesztő 2 /3 -át kapja a 12 pengő forintos előfizetési díjból „a postabér, posta expeditionális tized, papiros és nyomtatási költség" levonása után fennmaradt 5 forint 45 krajcárnak. Kossuth állítása szerint így 17000 forintot kapott Landerertől. Mivel azonban „minden kigondolható szerkesztői költségeket, személyzetet, levelezőket, levélpostát, hírlapokat, könyveket" is Kossuthnak kellett fizetnie, végül 9000 forintot kapott tiszteletdíjul.2 6 A Kossuth által megadott számok azért helytelenek, mivel az 5 forint 45 krajcárnyi összegből, melyen Landererrel egy-egy előfizető után osztoztak, 3 forint 50 krajcárt kellett a szerkesztőnek előfizetőnként kapnia.2 7 Ez pedig az akkori kb. 5200 előfizetővel számolva valamivel több, mint 19900 forintot kellett, hogy eredményezzen Kossuthnak.2 8 Kossuth levelében tehát vagy az előfizetők számát túlozta el, vagy az általa kapott összeg nagyságát igyekezett alacsonyabbnak feltüntetni a valóságosnál. Az első esetben a Kossuth által végül tiszteletdíjként megkapott összeg valóban lehetett 9000 forint, míg a második esetben — ha elfogadjuk a szintén általa 8000 forintnyira becsült szerkesztői költségek nagyságát — ez a summa 11900 forintot kellett, hogy jelentsen. Bárhogy legyen is azonban, a Kossuth által honoráriumként kapott összeg az akkori szerkesztői fizetésekhez mérve még mindig igen tekintélyes volt. Az, hogy Kossuth ebben a szerződésében nem kötött ki maga számára olyan fix summát, melyet minden körülmények között megkap, azt mutatja, arra számított, hogy az előfizetők száma továbbra is növekedni fog. A szerkesztőnek az előfizetői számmal kapcsolatos elképzeléseiben nem is kellett csalatkoznia, hiszen az a kívánt módon haladt, tehát a lap fejlesztésébe minden energiáját belefektető Kossuth és a szokatlanul magas díjazás kifizetését vállaló kiadó egyaránt jól járt a megállapodással. Vagyis Kossuth csak jól járt volna, ha időben aláírják a hat évre tervezett szerződést. Landerer ugyanis az év végéig halogatta a szerződés megkötését, majd — feltehetően Metternich utasítására — még újév előtt felmondta azt. Kossuth Wesselényihez írott és fentebb idézett leveléből úgy tűnik, hogy az 1843 júliusá-25 MST I. 667.; Kosáry D.: Kossuth Lajos i. m. 208. 26 Kossuth Lajos Wesselényi Miklóshoz. 1844. április 18. In: Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. I-II. Bp. II. 1905. 138-144. 27 1 fit = 60 kr. A Kossuth által előfizetőnként kapott 3 forint 50 krajcár Kosáry Domokos számításaiban is megjelenik, azonban ő a szerkesztő által kapott teljes összeget — melyből Kossuth a szerkesztői költségeket még nem fizette ki —, 18000 forintra teszi. - MST I. 751.; Kosáry D.: Kossuth Lajos i. m. 305. 28 Az előfizetők akkori számát 1. - Kossuth Lajos Wesselényi Miklóshoz. 1844. április 18. In: Kardos S.: Báró Wesselényi Miklós élete i. m. 138-144.
