Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
570 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF tói 1844. június végéig neki járó összeget az aláíratlan szerződés ellenére megkapta a szerkesztő. Szalay 1844. január 2-án kapta meg a felkérést a Pesti Hirlap vezetésére, és január 31-én már közli Heckenasttal, Landerer társával, hogy 1844. július l-jétől egy évre négyezer forint tiszteletdíj ellenében vállalja a szerkesztést.29 Kossuth honoráriumával ellentétben azonban ez a summa teljes egészében Szalayt illette, míg az összes felmerülő költséget Landerer állta. Az ez idő tájt kötött szerződésben — melynek pontos szövegét nem ismerjük — tehát Szalay Kossuthtól eltérően nem az előfizetők száma szerint növekvő összeget kötött ki magának, hanem egy fix summát, mely kevesebb, mint fele volt a Kossuth által 1843-ra ugyanennyi előfizető esetére kikötött díjazásnak. Ezenkívül prémiumot sem kért arra az esetre, ha az előfizetők száma meghaladna egy bizonyos mennyiséget. Mindez azt mutatja, hogy az új szerkesztő úgy vélte, szerkesztése első évében az előfizetők száma nem fogja meghaladni a Kossuth vezetése alattit, sőt akár jelentősen vissza is eshet. Igaz lehet ugyanakkor az is, hogy Szalay azért kért jóval kisebb honoráriumot, mint Kossuth, mert neki Landerer sem lett volna hajlandó annyit fizetni. A Szalay szerződéséből levont következtetésnek ellent látszanak mondani a leendő szerkesztő által 1844. március 10-én Heckenasthoz címzett levélben írtak. Szalay szerint minden elképzelést felülmúlóan állnak dolgaik. Pesten az az általános vélemény, hogy a lap átvételekor már jelentős számú előfizetőjük lesz, amivel ő is egyetért.3 0 Szalay hasonló kijelentést tesz menyasszonyához írt egyik levelében is.3 1 Az élethelyzet azonban ezen esetekben háttérbe szorította a másutt megnyilatkozó realitásérzéket. A Szalay menyasszonyához írt sorok hihetőségét már a vőlegény egy korábbi levelében írtak is jócskán csökkentik. ,,A' világ engem csak úgy fog méltónak találni Fanny' szerelmére, ha számokkal mutathatom meg néki, hogy a'jövendő is lebeg előttem",32 A házasodni készülő Szalaynak tehát olyan állást kellett szereznie, mely előreláthatólag biztosítani fogja az ő, és leendő felesége megélhetését. Márpedig erre — az állami hivatalt visszautasító — Szalay számára az adott pillanatban csupán a Pesti Hirlap átvétele biztosított lehetőséget. A leendő szerkesztőnek így a szerződés aláírása körüli időpontban arra kellett törekednie, hogy minél nagyobb bizalmat ébresszen maga iránt a kiadóban, valamint menyasszonya előtt is bizonyítania kellett, hogy nagy jövő előtt áll, még akkor is, ha ő maga nem is volt teljesen meggyőződve erről. A centralisták tehát minden valószínűség szerint arra számítottak a szerződés aláírásakor, hogy az előfizetők száma legalábbis stagnálni, ha nem csökkenni fog. Ez nem meglepő, hiszen — mint ahogy azt Szalay később beköszönő cikkében jelezte3 3 29 Esztegár László: Adalékok Kossuth Lajos hírlapírói pályájához. Magyar Könyvszemle 9. (1901) 1-19; Fenyő I.: A centralisták i. m. 253. 30 Esztegár L.: Adalékok Kossuth i. m. 14. 31 Szalay László menyasszonyához, özv. Máy Józsefnéhez. 1844. február 1. In: Szalay László: Levelezése i. m. 110-111. 32 Szalay László menyasszonyához, özv. Máy Józsefnéhez. 1844. január 12. In: Szalay László: Levelezése i. m. 107-109. - Kiemelés az eredetiben. 33 Szalay László: [Az olvasóhoz], PH 1844. július 4. 366. sz. 451.; ua. In: Uő: Publicistái dolgozatok. I-n. (A Jogtudomány Magyar Klasszikusai.) Bp. I. 1988. 188-193.
