Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
A CENTRALISTÁK SZEREPE AZ ELLENZÉK EGYSÉGESÍTÉSÉBEN 567 népoktatást, az állami vasútépítkezéseket, az állami postahivatalt, valamint a munkás és munkaadó viszonyának szabályozását is.1 9 Az ellenzéknek a centralistákkal szemben álló szárnyát a korszakban municipalistának nevezték, és a centralistákon kívül gyakorlatilag minden ellenzéki ehhez tartozott. A municipalisták a szükséges reformokról nem alakítottak ki egységes, mindenki által támogatott koncepciót. A centralisták a leírtakkal megegyező módon a szerintük abszolutisztikus és ellenőrizhetetlen vármegyék hatáskörének csökkentését, és ezekben szakigazgatás bevezetését kívánták elérni. A megyerendszerben tervezett változtatások ugyanakkor alkalmatlanná tették volna a helyhatóságokat arra, hogy továbbra is ellássák az alkotmány védőbástyájának szerepét, így a végrehajtó hatalmat nyugat-európai mintára olyan kormány kezébe kívánták adni, mely a parlamentnek lett volna felelős. Eötvösék tisztában voltak azzal, hogy eszméiket a megyei politizálásból kinőtt reformellenzékkel nehéz lesz elfogadtatni, így elképzeléseiket egy belső városi reformot követően — censusos választójog bevezetése — a városi polgárságra támaszkodva kívánták végrehajtani, melyet politikai tevékenység folytatására egyébként is alkalmasabbnak tartottak, mint a nemesség jó részét. Ehhez a centralistáknak el kellett volna érniük, hogy a polgárság — melynek követei addig mindössze egy szavazattal bírtak — számarányának megfelelően legyen képviselve az országgyűlésben. A municipalisták elképzelése a városi kérdés rendezéséről megegyezett a centralistákéval, az erről szóló törvényjavaslatot pedig a municipalista Szentkirályi Móric dolgozta ki. E szerint a megyék negyvenkilenc szavazatával szemben a városok tizenhatot nyertek volna. A centralisták azonban e reformokkal saját társadalmi bázis megalapozására törekedtek, míg a municipalisták addigi támogatóik számát növelték volna. Eötvös Metternichhez küldött emlékiratának motivációját is ez szolgáltathatta. A memorandumra adott válaszában Metternich kérte, hogy Eötvös más tárgyakról is ismertesse nézeteit a kormánnyal. Eötvös a kérésnek eleget téve még 1843. december 2-án újabb, általunk nem ismert szövegű emlékiratban foglalta össze reformelképzeléseit. Az ehhez mellékelt, ismert szövegű kísérőlevélben a szerző kifejtette, hogy Magyarországon a törvényhozás akkori berendezkedését figyelembe véve csak akkor kerülhet sor reformokra, ha azokat a kormány irányítja. így, ha javaslatai megegyeznek a kormány elképzeléseivel, azok kivitelezésére felajánlja szolgálatát. Metternich nem fogadta el az ajánlatot, azonban úgy tűnik, Eötvös jelentkezését követően utasította Landerert, hogy provokálja ki Kossuth felmondását a Pesti Hírlapnál, majd az így megüresedett szerkesztői széket kínálja fel a már régóta lap után vágyakozó centralistáknak,2 0 személy szerint Szalay Lászlónak, aki 1844. január 2-án elfogadta a felkérést. Nem sokkal korábban maga Szalay is tárgyalt a kormány embereivel, akik hivatalt ajánlottak neki, amit azonban ő elutasított.2 1 Metternich lépését 19 Szabó M.: Politikai kultúra Magyarországon i. m. 50-51. - A centralisták és a municipalisták elképzelése a szakigazgatás bevezetéséről valóban eltért, azonban az ez után felsorolt kérdésekben lényegében egyetértett a két csoport. 20 Fenyő I.: A centralisták i. m. 252. 21 Gergely A.: Liberalizmus és nemzet i. m. 2.; Részletesebben tárgyalja - Veliky J.: Eötvös József bizonytalan alkotmányos pozíciója i. m. 86-87.
