Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
52 GERMUSKA PÁL 1951 februárjában jóváhagyta az irreálisan megemelt tervelőirányzatokat: a gyáripar termelését 1954-re az eredetileg előirányzott 86% helyett legalább 200%-kal, ezen belül a nehéziparét az eredeti 104% helyett 280%-kal kívánták növelni. A beruházásoknak az eredetileg előirányzott 50,9 milliárd forint helyett legalább 80 milliárd forintot, ezen belül a nehéziparban 18,3 milliárd helyett 37 milliárd forintot kellett volna elérniük.2 2 Az immár a 200 ezer fős létszámot is túllépő hadsereg fejlesztése és a hadiipar kiépítése még erőltetettebb tempóban folytatódott, amihez a gazdasági vezetés többek között az infláció felpörgetésével teremtett forrást. A munkások és alkalmazottak fogyasztói árindexe 1949-hez képest 1951-re 28%-kal, 1952-re pedig 80%-kal emelkedett.2 3 A KSH — szélesebb bázison számított — utólagos kalkulációja szerint 1951-ben 20%-os, 1952-ben pedig 40%-os inflációt lehetett kimutatni.2 4 A lakossági jövedelmeket békekölcsönökkel és áremelésekkel csapolták meg, az agráriumban dolgozókat ráadásul különösen magas adókkal sújtották. A sztálini elvárásokat szinte túlteljesítő magyarországi gazdaságpolitika 1951-52-re — Gyarmati György megfogalmazásával — kiépítette a „magyar hadikommunizmust". A Rákosi-Gerő-vezetés az 1930-as évekbeli szovjetunióbeli iparosítási programot igyekezett másolni a „vas és acél országa" koncepcióval, ám több alapvető különbséget nem vett figyelembe: 1. a két ország mérete és nyersanyag-ellátottsága közötti gyökeres különbségeket; 2. a hazai ipar eltérő adottságait és hagyományait.2 5 A mezőgazdaságban, a mezőgépgyártásban, az élelmiszeriparban, az elektrotechnikában vagy a kohászat egyes területein a kényszerűen átvett szovjet technológia ráadásul elmaradottabb volt, mint az addig alkalmazott magyar, és egyes iparágakban (főként a hadiiparban) külön nehézségeket jelentett a szovjet GOSzT-szabványrendszer adaptációja.2 6 További súlyos következményekkel járt, hogy Magyarország déli és nyugati megyéiben az erődítéssel és hadszíntér-előkészítéssel párhuzamosan elrendelt beruházási tilalom évekre visszavetette e térségek fejlődését.2 7 1952-53 fordulójára összeomlás-közeli állapotba került a magyar gazdaság. A kiemelt nehézipari beruházásoknál is több hónapos lemaradások mutatkoztak,2 8 a termelés visszaesett,2 9 a gépipari, kohászati és hadiipari vállalatok-22 A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának jegyzőkönyve. 1951. február 24. - március 2. Budapest, 1951, Szikra. 521-522. 23 Botos János: A korona, pengő és forint inflációja... i. m. 217. A Magyar Néphadsereg rendszeresített létszáma 1952 végén 212 ezer főt tett ki, tehát túlteljesítették a moszkvai elvárást. Okváth: Bástya a béke frontján. I. m. 281. 24 Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen. Budapest, KSH, 1996. 207. alapján. 25 Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság. Századok, 2011/1. 186-190., 281. 26 Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években. Századok, 2008/6. 1465-1481. 27 Vas megye és Szombathely példáján lásd Germuska Pál\ Egy harmonikusan fejlett város. Szombathely szerepe az állami terület- és településfejlesztési politikában és az iparosítási programokban 1949-1985. In Fejezetek Szombathely legújabbkori történetéből. Szerk. Valuch Tibor. Szombathely, Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2010. /Acta Savariensia 21./ 20-84. 28 Az MDP PB 1952. november 26-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 276. f., 53. csop., 110. ő. e. 29 Lásd az MDP KV Titkárság 1953. február 11-i határozatát. MOL M-KS 276. f., 54. csop., 230. ő. e.
