Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
IPARFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS, 1950-1975 53 nál tetemes, 990 millió Ft veszteség képződött.3 0 Reálértéken 2,4%-kal csökkent a nemzeti jövedelem. A pártvezetés érdemi korrekció helyett leváltotta a tervhivatal elnökét és „anticionista" kampányt indított (letartóztatva az államvédelem addigi vezetőjét, Péter Gábort is). A beruházások tényleges alakulásának bemutatásához az Országos Tervhivatal egykor szigorúan titkos kimutatásaival korrigáltuk a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatsorait. Az infrastrukturális-kommunális beruházásokból levontuk a fegyveres erők (hadsereg, államvédelem, büntetés-végrehajtás) beruházásait és a hadszíntér-előkészítés (a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium által a postánál, a közútnál és a vasútnál végrehajtott katonai beruházások és felújítások) kiadásait. Az 1. táblázatból kitűnik miként növekedett 1951-ben 8 százalékponttal a fegyveres erők és a nehézipar részesedése, és 1952-ben is közel 60%-ot hasított ki ez a konglomerátum. (1. táblázatot 1. a Függelékben,) A nehéziparra az összes ipari beruházás 93-94%-a jutott 1951-53-ban. (Lásd a 2. táblázatot a Függelékben) Ezek döntő része az alapanyaggyártásra — leginkább a kohászatra és a szénbányászatra — koncentrálódott azért, hogy kielégítsék a radikális ütemben fejlődő hadiipar nyersanyagszükségletét és az egész nehézipar villamosenergia-éhségét. A hadiipart — az OT adatsorainak segítségével — különválasztottuk a gépiparon belül, így világossá válik, hogy ez az ágazat jutott arányaiban a legtöbb forráshoz az alapanyaggyártás után 1951-52-ben.3 1 A gépipari beruházásoknak 1950-ben az 57%-a, 1951-ben a 66%-a, 1952-ben pedig a 60%-a a hadiiparban valósult meg; egyéb gépipari fejlesztésre tehát alig maradt forrás. Részletes adataink tehát még inkább alátámasztják a szakirodalom korábbi állításait a torz beruházási szerkezetről, amely a klasszikus szocialista rendszer immanens logikájából következett. (2. táblázatot 1. a Függelékben) Korrekció az iparpolitikában J. V Sztálin halálát követően a szovjet vezetés részlegesen felülvizsgálta álláspontját, és a szatellit országok vezetőit is beszámoltatta a korábbi évek politikájáról. 1953 júniusában a magyar pártvezetést is Moszkvába rendelték, Rákosi Mátyás főtitkárt önkritikára kényszerítették, és lemondatták a miniszterelnöki posztról. Helyére Nagy Imrét jelölték, aki ambiciózus reformprogramjával azonnal megkezdte a felduzzasztott hadsereg leépítését, a katonai kiadások lefaragását.32 1953 júliusában a Nagy Imre-kormány megszüntette a másfél éve létező önálló hadiipari főhatóságot, augusztus elején döntött a Magyar Néphadsereg létszámának közel 20%-os csökkentéséről. A hadiipar civil termelésre 30 A Minisztertanács 481. ülésének jegyzőkönyve, 1953. március 17. MOL XIX-A-83-a 52.234 film. 31 A hadiiparból a lőpor- és robbanóanyag-gyártás ugyan a vegyiparhoz tartozik, és így az alapanyaggyártáshoz kellene sorolni, de az OT beruházási adatsora nem különíti el a hadiiparon belüli alágazatokat. Ezért az egyszerűség kedvéért a gépiparhoz soroltuk az egész hadiipart. 32 Lásd Rainer M. János-. Nagy Imre. Politikai életrajz. II. kötet, Budapest, 1956-os Intézet, 1999. A katonai és védelmi kiadásokról lásd Gcrmuska Pál: A katonai és védelmi kiadások alakulása és hatása a nemzetgazdaságra 1949 és 1979 között. Társadalom és Honvédelem, 2007/3^1. sz. 29-68.
