Századok – 2012
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Fenyő István: Szemere Bertalan és a centralisták a reformkorban III/509
512 FENYŐ ISTVÁN Angliában tartózkodva Szemere mindenekelőtt a börtönrendszert vizsgálja. Eötvösnek pedig Bordeaux-ban tűnik szembe a gályarabság, a „bagne" kegyetlensége, embertelen életviszonyai. A Borsod megyei közgyűlés azután 1838. június 11-én mindkettejüket beválasztotta a megye tömlöcügyi küldöttségébe. Ennek nyomán alkották meg börtönügyi értekezéseiket, Eötvös a Vélemény a fogházjavítás ügyébent ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez, Szemere pedig Terve egy építendő javító fogháznak a magány-rendszer elvei szerint címmel. (Mindkettő 1838-ban jelent meg.) A hazai jogszolgáltatás reformja terén Szemere további útja Szalay Lászlóéval is párhuzamos lett: Szemere újabb értekezését A büntetésről, s különösebben a halálbüntetésről (1841) címűt épp Szalay László ajánlotta akadémiai díjra. O pedig nyugati útjai után a Codificatio címmel közölt kétrészes tanulmányt a centralisták újonnan induló folyóiratában, a Budapesti Szemlében.12 Ezzel mintegy megalapozta azt a többéves küzdelmet, amelyet egy korszerű büntetőkódex megvalósításáért folytatott az e célra kiküldött országgyűlési választmányban az ellenzék. Ebbe a választmányba Eötvöst, Szalayt és Szemerét egyaránt beválasztották. A közös tevékenység sürgetésére írta Szalay újabb művét A büntető eljárásról különös tekintettel az esküttszékekre (1841). Lapjain a büntető perfolyamat, az igazságszolgáltatási procedúra és a jogvédelem fontosabb kérdéseit elemezte. Az 1843-44. évi rendi országgyűlés folyamán Szemere és Szalay együtt dolgozták ki a büntetőeljárás II. javaslatát. A főrendek merevsége miatt ez nem válhatott törvénnyé, de szempontjai később érvényesültek az 1848-as törvényekben, illetve 1867 után. A két szerző állást foglalt a törvény előtti egyenlőség mellett a büntetőjog egész területén. Eltörölni javasolták a halálbüntetést, a testi és becstelenítő büntetéseket, a kínvallatást. Útleírásában Szemere emlékezetes képeket festett az írországi tömegnyomorról, a pauperizmusról. Eötvös viszont külön tanulmányban örökítette meg ugyanezt. A Szegénység Irlandban című értekezéshez már csak azért is ösztönzéseket kaphatott Szemere művétől, mert az maga is remeklés.1 3 A Budapesti Szemlében megjelent másik Eötvös-tanulmány, A zsidók emancipatiója valósággal enciklopédiáját nyújtotta az elnyomásnak.1 4 A későbbi belügyminiszter, majd miniszterelnök pedig a zsidók jogkiteijesztéséért folytatott küzdelem legnagyobb cselekedetét hajtotta végre akkor, amikor 1849. július 28-án az országgyűlésnek benyújtotta és azzal elfogadtatta a zsidók egyenjogúsítását.1 5 (A törvényjavaslat értelmezését is centralista szolgáltatta: Csengery Antal.) Szemere újra megfogalmazta törvényjavaslatában a kilenc évvel korábbi Eötvös-axiómát: a haza egyenlő a joggal és a tulajdonnal. S Szemere sem támasztotta az emancipáció feltételéül a magyarosodást és az izraelita szertartások korszerűsítését. A király 1843. május 14-ére összehívta az országgyűlést. Ezen már három centralista is részt vett: Eötvös továbbra is a felső táblán, Szalay pedig mint 12 Szalay László: Codificatio. Budapesti Szemle 1840. I. k. 238-260., II. k. 157-192. 13 Eötvös József: Szegénység Irlandban. Uo. I. k. 89-156. 14 Uő.: A zsidók emancipatiója. Uo. II. k. 110-156. 15 Miskolczy Ambrus: A zsidóemancipáció Magyarországon 1849-ben. Bp., 1999.