Századok – 2012

KRÓNIKA - Beszámoló a „Debrecen 650 éves" című konferenciáról. Debrecen, 2011. május 26-27. (Szabó Tibor) II/503

KRÓNIKA 507 Petrovics István, a Szegedi Tudományegyetem docense a Hunyadi család, illetve szűkebb értelemben véve Corvin János, valamint a Debrecen és Gyula között fennálló kapcsolatokat elemezte. Kiderült, hogy mind Debrecen, mind a harmadik példaként említett Szeged rendkívül sokat köszönhetett Mátyás tudatos városfejlesztő politikájának, de ilyen tekintetben Szilágyi Erzsébet személye sem elhanyagolható. A jelenlevők — az előadó szerint történetírásunkban méltánytalanul háttérbe szorult — Corvin János életútját is végig követhették. Ebből többek között kiderült, hogy politikai ténykedésének központjától, a Délvidéktől távolabb fekvő Debrecennek és Gyulának Corvin komoly figyelmet szentelt. Debrecent visszaváltotta zálogos uraitól, csontmezei veresége után első belpolitikai győzelme a békési ispáni cím elnyerése volt, Gyula városának kiváltságlevelet adott, feleségét és lányát is a városban helyezték örök nyugalomra. Bessenyei József, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi tanára a Debrecen városának az ország 16. század távolsági kereskedelmében játszott szerepéről tartott előadást, melyből kiderült, hogy Debrecen miként szerzett egyre nagyobb gazdasági tekintélyt a 15-16. század folyamán. Ezt a folyamatot nagyban elősegítették Szapolyai János és János Zsigmond kiváltságlevelei, melyek révén teljes vámmentességet, harmincadhivatalt, továbbá a bor- és sószállítás teljes szabadságát is megkapták. Buda és Pest eleste után az itteni nagykereskedők először Váradra, majd — Fráter György halála és Várad környékének hadszíntérré válása után — Debrecenbe tették át működésük székhelyét. A török terjeszkedés hatására számos alföldi város, például Szeged, kereskedő polgársága szintén Debrecenben folytatta karrierjét. Bevándorlásuknak köszönhetően vált a város a régió gazdasági központjává, hiszen éppen a Debrecen társadalmából teljesen hiányzó nagykereskedő réteget pótolták. Az is a gazdasági prosperitással magyarázható, hogy az enyingi Török család tagjai a város földesuraiként miért ragaszkodtak annyira Debrecenhez. Blazovich László, a Szegedi Tudományegyetem tanára előadásában a Debrecenbe történő bevándorlás jellemzőit vizsgálta a városi magisztrátus jegyzőkönyvének 1547 és 1552 közötti bejegyzései alapján, és a tőle kapott információk tökéletesen kiegészítették az előző előadásban hallottakat. Kubinyi András piacgyűrű elméletét alkalmazva a jegyzőkönyvben található vezetékneveket sikerült három piacgyűrűben elhelyezni. Az első gyűrűből elsősorban a környező falvak lakói költöztek be, ők szolgáltak Debrecen népességnövekedésének elsődleges bázisát. A második gyűrűben a falvak mellett már belépnek a környező mezővárosok lakói is. A harmadik gyűrű kapcsán elmondható, hogy a város kapcsolati hálója egészen Bécsig és Krakkóig húzódott. A 16. század hadjáratai következtében más városok lehanyatlottak és elnéptelenedtek, de ezek tőkeerős rétege Debrecenben talált menedéket. Indítékaik meglehetősen egyértelműek: ide vonzották őket a gazdasági lehetőségek, a város már-már polgári viszonyokat biztosító szabadsága, és a vallás szabadsága. Utóbbi kapcsán elmondható, hogy például a beköltöző szegediek rendkívül fontos szerepet játszottak a protestáns egyház támogatásában és az új hit terjesztésében.