Századok – 2012

KRÓNIKA - Beszámoló a „Debrecen 650 éves" című konferenciáról. Debrecen, 2011. május 26-27. (Szabó Tibor) II/503

508 KRÓNIKA Szálkai Tamás, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár levéltárosa a debreceni cívisek nemesleveleiről tartott előadást, melyből a jelenlevők érzékletes képet kaptak a városnak a beköltöző nemesekkel szemben folytatott politikájáról. Ez a társadalmi csoport szintén a török előretörése és a belharcok miatt keresett menedéket a városban, ahol letelepedve saját önkormányzat kiépítésére tettek kísérletet, melyet a város a 16. század végére teljes mértékben visszaszorított. Ezt a politikát nagyban elősegítették az erdélyi fejedelmektől nyert és a Habsburg királyok által is megerősített oklevelek, melyek a nemeseket az adófizetés és az igazságszolgáltatás tekintetében a városi polgárság közé sorolták. Váradot is bekapcsolva a vizsgálatba kiderül, hogy a váradi nemesek jóval kedvezőbb helyzetben voltak debreceni társaikhoz képest. Bár ebben a környezetben a városi polgárjog sok esetben többet ért a nemesi kiváltságnál, számos polgár igyekezett nemeslevelet szerezni. Az előadás végén több ilyen címeres nemeslevél bemutatására is sor került, melyek jelenleg külön gyűjteményt képeznek a levéltárban, de a városi és megyei forrásokkal összevetve ezek vizsgálata a jövőben vélhetően érdekesebb kontextusba helyezhető. Papp Klára, a Debreceni Egyetem tanára Debrecen szabad királyi városi címének megszerzése és annak országgyűlési becikkelyezése közötti intervallumot vizsgálta olyan szempontból, hogy miként tudott a város élni ezzel a joggal, és miért tekintette fontosnak a becikkelyezést. A 16. század második felében komoly változások álltak be a politikai életben és a katonai helyzetben, melyek következtében Debrecen joggal tarthatott kiváltságai csorbításától. E félelmet tovább erősítette, hogy hosszú szünet után a kálvinista Debrecen ellen fellépő váradi püspök került a megye főispáni székébe. Nem véletlenül került be az 1693-ban kiadott királyi oklevél záradékába a református egyház és nemesség védelme. A város betagozódott a Felső-Magyarországi városszövetségbe és a tárnoki szék alá rendeltetett, de a Rákóczi-szabadságharc kitörésével új irányt vett a fejlődés útja, hiszen a fejedelem Erdélyhez tartozónak vélte a várost és a megyét. Debrecen követei mindkét fél országgyűlésein igyekeztek részt venni, hogy valóban érvényt szerezzenek megszerzett kiváltságuknak, erőfeszítést és anyagi áldozatokat nem kímélve mindkét tábor felé orientálódtak. Végleges sikert csak az 1715. évi országgyűlésen értek el, ekkor került sor a becikkelyezésre, de cserébe ekkor és a későbbiek során is kénytelenek voltak engedményeket tenni a katolikus egyháznak. Szabó Tibor