Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Belényesy Márta: Fejezetek a középkori anyagi kultúra történetéből I. (Ism.: Bognár Szabina) II/488

488 TÖRTÉNETI IRODALOM valószínűleg egyszerű nyomdahiba). Ennél a kötetnél a szerző alig használ rövidítéseket a regeszta szövegében, ami jelentősen megkönnyíti az olvasást, mert nem kell az adott rövidítéseket feloldanunk. Újítás a korábbi gyakorlathoz képest az is, hogy a mutatóban végre különválasztotta az I, Y és a J betűket, megszüntetve ezzel azt a zavart, ami a korábbi kötetekben abból adódott, hogy mindhárom betű I-értékűként szerepelt, felborítva a betűrendet: a régebbi névmutatókban például a János név megelőzte az Istvánt. A szerző a tőle megszokott alapossággal dolgozza fel az okleveleket; nem elégszik meg annyival, hogy jelzi, hogy az oklevél hátoldalára megjegyzést, tartalmi összefoglalót stb. írtak, néhány esetben annak latin szövegét is közli. Jelzi, ha az oklevelet papírra írták. Nagy gondot fordít a datálásra, az 1344-es kötet esetében felhívja a figyelmet arra, hogy ez az esztendő szökőév volt, s így elkerüli az oklevelek egy része félredatálásának hibáját (XXVIII. 96-115. o.), amelyet néhány régebbi vagy újabb hasonló okmánytár — a Regesta supplicationum (Regesta supplicationum I. Összegyűjtötte és földolgozta Bossányi Árpád. Bp. 1916.), Monumenta Vaticana Slouaeiae (Monumenta Vaticana Slovaciae II. Regestra supplicationum ex actis pontificum Romanorum res gestas Slovacas illustrantia. Volumen 1. [1342-1415.] Ad edendum praeparavit Vladimír Rábik. Trnavae-Romae 2009.) és a Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis (Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. A veszprémi püspökség római oklevéltára I-IV Bp. 1896-1908.) készítői elkövettek. Összességében a Piti Ferenc által bevezetett újításokat hasznosnak és követendőnek tartom, amit reményeim szerint I. (Nagy) Lajos korának további köteteibea is alkalmazni fognak. Sebők Ferenc az 1347-es évnél (XXXI.) részben átvette az újításokat, a kötet gerincén ő is szerepelteti az adott évet, közli az oklevéltár elején a forráskiadványok és rövidítések jegyzékét. Készített tárgymutatót is, illetve vastagon szedte a helyneveket, de az adott megyéket nem közli. Továbbra is különválasztja az említő okleveleket, illetve az I, Y és J betűs szavak még együtt szerepelnek. Nála is megtalálhatók a név nélkül említett nők az okmánytár végén (XXXI. 767. o.). Jelen sorok írója mindössze két apróbb észrevételt javaslatot szeretne tenni: hasznos lenne, ha azon nevek esetében, amik gyakoriak és így több oldalon keresztül szerepelnek a mutatóban, minden egyes oldal tetején újra szerepelne az adott névalak, mert így könnyebbé válna a keresés. Például az 1344-es kötetben a János név hat oldalon át szerepel (XVIII. 531-537. o.), s ha valaki kinyitja az okmánytárat, nem tudja, hogy éppen melyik szócikknél jár. A másik: szerepeljen a mutatókban egy „méltóságnévsor" tárgyszó, mert ha valaki ennek utána akar nézni, át kell tekintenie az uralkodó összes oklevelét, ami például az 1344-es kötetben száznál is több tételt jelent. Az oklevéltár nemcsak a történészek és történelem szakos egyetemi hallgatók számára hasznos, hanem haszonnal forgathatják a nyelvtörténettel, helytörténettel és családkutatással foglalkozók is. Bartha Annamária Belényesy Márta FEJEZETEK A KÖZÉPKORI ANYAGI KULTÚRA TÖRTÉNETÉBŐL I. Documentatio Ethnographica 26. L'Harmattan, MTA Néprajzi Kutatóintézete, 2011. 201 o. A Belényesy Márta (1921—) történész, etnográfus négy dolgozatát újraközlő kötet elsősorban tisztelgés a szerző tudományos teljesítménye előtt, mely bár nem körülbástyázott tudományos címek garmadájával, s tán a mai tudománymetriai etalonnal mérve sem mutatna igazán kiemelkedő értéket, mégis mértékadó, az „izmusok" korlátozott idejű érvényességén túlmutató eredményekkel büszkélkedhet(ne) úgy a középkori és kora újkori magyar gazdaság- és társadalomtörténet, mint a társadalomnéprajz területén. A most egybeválogatott, jó ötven éve megjelent tanulmányok a 14-15. századi magyar állattartás sajátosságait, a korszak jobbágygazdaságának működési kereteit (teleknagyság, igaerő) mutatják be. Belényesy Márta elsősorban az okleveles forrásanyag és a fennmaradt, többnyire kortárs leírások, ábrázolások alapján ír a pásztorkodás, a közlekedés-