Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex Stirpe Arpad Descendentium ab anno christi DCCC usque ad annum MCCCI (Ism.: Veszprémy László) II/480

481 TÖRTÉNETI IRODALOM volna el). Újabban Rokay Péter újvidéki történész professzor (Magyar Könyvszemle 1985: 1. sz.) a 2096. számú tételéről mutatta ki annak más forrásból való átvételét. Ezt a Wikipédia teljesen méltánytalanul minősíti (letöltés: 2011. május 23.) a szerkesztő, Gombos „koholmányának", hiszen ez esetben is a szerkesztő korrektül járt el, a fiktív szerzők kiderítése messze meghaladta volna teherbíró képességét. Ugyanakkor a bevezetőnek igaza van, hogy egyetlen, a magyarokkal foglalkozó jelentős terçedelmű külföldi forrás nem kerülte el a figyelmét, igaz időközben számos magyar vonatkozású forrásrészlet bukkant fel, részben friss publikációk eredményeként. Elég, ha Körmendi Tamás Imre, III. László és II. András királyokra vonatkozó elbeszélő forrásokkal foglalkozó 2008-as doktori értekezésére utalunk. Már ebben is a többlet nem kevés: Heisterbachi Caesarius és a francia Rutebeuf Szent Erzsébet-legendái, ill. Marcantonio Sabellico Res Venetae c. műve. Ugyanitt Körmendi számos olyan műre hívja fel a figyelmet, amelyek Gombosnál két helyen, eltérő nevek alatt, vagy hiányosan fordulnak elő (pl. Gombos I. 336. és 1768. II. 2080., I. 1270. és 1565.; I. 1975. és 1977. I. 1451. és II. 3501., II. 2317. és 2318.); a vonatkozó műveknek értelemszerűen a legújabb kritikai kiadását is megkereste. Más jellegű a probléma, amikor Gombos kritikai megjegyzései avultak el. Meglepő módon ilyennel éppen a magyar Anonymus-szal kapcsolatban találkozunk. A Névtelent ugyanis egy korai humanistának tartotta, és ennek megfelelően 1350 körűire datálta, amivel azonban mára magára maradt (talán egy kivétellel, vö. Ungváry Jenő: Anonymus kora és középkori latin szótárunk. Acta Papensia 10. 2010. 1-2: 65-100.). A mostani kiadásban is szembe kellett nézni az új, s sokszor lényeges szövegvariánsokkal bővült szövegkiadásokkal, vagy modern fordítások újdonságokat hozó jegyzeteivel. Erre talán a nyomtatott kézikönyvek közül a Potthast folytatásaként elkészült Repertórium fontium (Repertórium Fontium Históriáé Medii Aevi. Roma, 1962-2007) mellett lehetett volna utalni néhány további kézikönyvre: Bilk J. M., Grzesik, R., Jurkovic I. (eds.): Medieval narrative sources: a chronological guide. Bp. 2000. (aminek most az elektronikus változatokkal bővített kiadása készül); Tusculum Lexikon griechischer und lateinischer Autoren des Altertums und des Mittelalters völlig neu bearbeitet von Wolfgang Buchwald, Armin Hohlweg und Otto Prinz. Handbuch rororo, Reinbek 1974. (és további kiadásai), Encyclopedia of the Medieval Chronicle. Vols. 1-2. Ed. Graeme Dunphy. Leiden 2010.; a Lexikon des Mittelalters kétkötetes historiográfiai válogatására (Stuttgart-Weimar 2002). Esetleg nem ártott volna utalni a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár magyar történeti forrásokat közzétevő sorozatára, ami immár 1116-ig jutva a harmadik köteténél tart, a korábbiak közül a IV László és a orosz őskrónika köteteire), amelyek mind az elbeszélő források esetében jórészt a Gombosnál is meglévő szövegeket fordítják és magyarázzák. Általában a magyar fordítások adataira sem lett volna haszontalan az olvasók figyelmét felhívni (pl. III. Béla emlékezete. Szerk. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Bp. 1981. stb.). A reprint kiadás megjelentető Nap Kiadónak sem volt Gombosnál kevesebb kitartásra szüksége, miután 2005 és 2011 között hat álló esztendőn át küzdöttek a kiadás befejeztetéséért. Hálásak lehetünk, hogy bevették Érszegi Géza évmutatóját, illetve egy kiegészítést az újabb szövegkiadásokról, néha fordításokról is. Ez esetben hasznos lett volna a Moravcsik-féle gyűjteményre (Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1988., ill. Shlomo J. Spitzer - Komoróczy Géza: Héber kútforrások. Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig c. munkájára [Bp. 2003.], ez utóbbira persze a desiderata-k között. Biztosak vagyunk benne, hogy külföldön sok helyütt mindmáig nem tudják, hogy a világháború küszöbén megjelent forrásgyűjtemény mit is tartalmaz, így a reprint kiadás iránti érdeklődést e szakemberek körében is valószínűsíteni tudjuk. Ugyanakkor olyan fontos kiegészítésekkel látta el a kiadó a reprint kiadványt, hogy azt az eredeti kiadvánnyal már rendelkező hazai könyvtáraknak is érdemes megrendelni. Végül türelmetlenül várjuk, hogy a most már valóban nagy számban digitalizált hazai és magyar vonatkozású középkori elbeszélő források egy közös felületen on-line is kereshetővé váljanak. Joggal idézi Gombos munkája kapcsán Bácsatyai Dániel Szentpétery Imrét: „nemcsak catalogus, hanem corpus". Veszprémy László