Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex Stirpe Arpad Descendentium ab anno christi DCCC usque ad annum MCCCI (Ism.: Veszprémy László) II/480

480 TÖRTÉNETI IRODALOM talitástörténeti megközelítésről sem szabad lemondanunk. Ezek együttes felhasználása ugyanis jóval komplexebb összképet nyújthat számunkra a kérdésben. Bár a kötet tematikája ebben a formában ezt sajnos nem tette lehetővé, talán érdemes lett volna a konferencián szereplő összes előadás cikkváltozatát egy helyen közölni. Igaz ugyan, hogy több — köztük magyar szerzőkhöz kapcsolódó — előadás más kiadványokban már szintén olvasható nyomtatásban, de egy szélesebb földrajzi és időbeli spektrumot átölelő tanulmánygyűjtemény — főként módszertani szempontból — még szélesebb áttekintést nyújthatott volna az európai városfejlődés etnikai vonatkozásaira, a városok etnikai és vallási sokszínűségére. Gulyás László Szabolcs CATALOGUS FONTIUM HISTÓRIÁÉ HUNGARICAE AEVO DUCUM ET REGUM EX STIRPE ARPAD DESCENDENTIUM AB ANNO CHRISTI DCCC USQUE AD ANNUM MCCCI (Szerk.): Gombos Albin AZ ÁRPÁD-KORI MAGYAR TÖRTÉNET KÜLFÖLDI ELBESZÉLŐ FORRÁSAI I-IV. Nap Kiadó, Budapest 2005-2011. (Reprint sorozat) Gombos Ferenc Albin (1873-1938) a magyar historiográfia történetében szerényebb helyet foglal el, ám sikerült neki az, mai csak keveseknek: neve összeforrott főművével és fogalommá vált. A szerző történész, író, műfordító, a Középkori Krónikások sorozat, a Századok folyóirat és a Szent István-emlékkönyv szerkesztője; a Magyar Történelmi Társulat igazgatója; az MTA tagja. Pályájából sokkal érdekesebb számunkra középiskolai tanári tevékenysége Brassóban, majd Budapesten. Ezalatt döbbent rá a magyar nyelvű iskolai segédletek nagy hiányára, s szervezte meg, illetve egy kötet erejéig maga is fordította a középkori krónikások máig használatos impozáns sorozatát. A feladat nagyságára jellemző, hogy az általa is tervezett Tours-i Gergely-fordítás csak 2010-ben jelent meg (ford. Mezei Mónika, Pozsony, Kalligram). Nevéhez fűződik a hazai középkorkutatás egyik legjelentősebb kézikönyvének, az Árpádkorra vonatkozó forrásszövegek négykötetes — részint halála után megjelent — gyűjteménye. 1937-1938-ban a millenniumi Szent István-emlékkönyv szerkesztésében is részt vett, s jelen kötetek is a Szent István-emlékév támogatásából láttak napvilágot (bizonyítva, hogy az ad hoc állami pénzeket hasznos célra is lehet költeni). A történészek a mai napig igen jó véleménnyel vannak szerkesztési elveiről, kitartásáról és szorgalmáról, amivel az egyszemélyes vállalkozást megvalósította és (a mutatókötet kivételével) biztosította megjelenését is. E megállapítást magam is tanúsíthatom, az általam használt kiadásokhoz képest az újabbak sem hoztak alapvetően eltérő, jobb szövegeket, más, éles szemű olvasók sem találtak néhány betűhibánál komolyabb eltérést. Ugyanakkor a szövegkörnyezetükből kiragadott szemelvények sok esetben megtréfálják, vagy éppen félrevezetik a gyanútlan használót: minden esetben érdemes a teljes forrást is kézbe venni és tanulmányozni (erre ld. pl. Veszprémy L.: Ademar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és kontextus. Századok 137. [2003] 459-467.). Az új kiadáshoz íródott alapos utószóból megtudhatjuk, hogy a gyűjteménybe felvett 5210 tétel között sok az ismétlődés, jó, ha ötöde tekinthető önálló forrásnak. Bizony, a jól ismert magyar elbeszélő források elhagyhatók lettek volna, s helyettük a külföldiekből lehetett volna bővebben idézni, vagy a csak utalásként felvetteket közölni. Igaz, így az általa fontosnak tartott a tanári segédkönyvjelleg csorbult volna. Már Szentpétery Imre felvetette, hogy a nyilvánvaló ismétlődéseknél komolyabb szövegkritikai vizsgálatra lett volna szüksége (cserébe lehet, hogy sohasem készült