Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Segregation - Integration - Assimilation. Religious and Ethnic Groups in the Medieval Towns of Central and Eastern Europe (Ism.: Gulyás László Szabolcs) II/474

479 TÖRTÉNETI IRODALOM képező területen hajtotta végre, saját, királyi jelenlétét is megnövelte a településen, egyfajta egyházi-királyi, illetve a város és a királyi befolyási övezet közötti átmeneti zónát hozva létre. Ehhez hasonló szándék és megvalósítás figyelhető meg a budai Szent Zsigmond káptalan alapítása során is. Fontos szempont lehetett, hogy a visegrádi obszerváns intézmény aszketikus és egyszerű jellege miatt a polgárok számára is elfogadható volt. Ez a hármas befolyási övezet a városi térben alapvetően a király ügyes várospolitikájának egyik remek mutatója is. A rendszer, amit létrehozott, úgy tűnik, egészen a középkor végéig jól funkcionált. Szende Katalin Integration through Language: The Multilingual Character of Late Medieval Hungarian Towns címet viselő tanulmánya egyúttal a magyar városok etnikai színességével kapcsolatos ismereteink általános összefoglalásaként is értékelhető. Mint a szerző kiemeli, a magyar városok etnikumaival szemben a polgárság nyelvhasználatára jóval kevésbé irányult a figyelem. A soknyelvűség kialakulásában nagy szerepet játszott a városok alacsony gyerekszáma, amit a szerző remek példákkal igazol tanulmányában. Nem véletlen tehát a bevándorlás nagy jelentősége, amely bel- és külföldről egyaránt jelentős volt. A sokféle nációnak köszönhető sokféle beszélt nyelv érdekes módon jelenik meg az írásos gyakorlatban. Ezek közül a latin volt az egyik, amely nagy teret nyert, főként az adminisztrációban és a városok külvilággal folytatott kapcsolattartásában, míg a német — a német polgárságnak köszönhetően — leginkább a kereskedelem és a gazdasági élet terén terjedt el. Mindezek mellett a szintén tömegek által beszélt magyar és szláv, a nagy gazdasági súlyú, de kis létszámú csoporthoz köthető olasz és néhány egyéb (héber, kun, ruszin, román, francia) nyelv szerepe az írásban elhanyagolhatónak nevezhető. A tanulmány végigveszi a városi lét azon színtereit, ahol a nyelvhasználat manifesztálódott. Az egyik ilyen az adminisztráció és a bíráskodás, amellyel kapcsolatosan Buda kétnyelvűségére vonatkozólag jellemző adatunk maradt fenn: a Budai Jogkönyv előírása szerint ugyanis a különféle aktusoknál először a német, majd a magyar nyelvet kellett használni, mind szóban, mind pedig írásban, azaz a rendelkezés a kisebbségi nyelvet is számításba vette. A külső kapcsolatok terén már nem csak a városban használt nyelveket kellett figyelembe venni, hanem az is fontos kérdés volt, hogy a levél vagy oklevél címzettjét milyen nyelven lehet megszólítani. Ilyen esetekben a város magyarul vagy szláv nyelveken is beszélő tolmácsot alkalmazott az ügyek intézéséhez. A kereskedelemben és a gazdasági életben használt anyanyelvi kifejezések jóval nagyobb szerepet kaptak az ilyen jellegű dokumentumok keletkezése során, mint a hivatali adminisztrációban. A vallásban a nemzeti nyelv szintén roppant fontos volt, ami szükségessé tette, hogy a papság a nyáj nyelvét (a német mellett magyart, szlávot) is megfelelően beszélje. Tanulmánya utolsó részében a szerző a szociolingvisztika nagyítóján át vizsgálja az egyes nyelvek használatának kérdését a városi társadalom különféle szituációiban. Az eltérő nyelvek tudatos használata nagy szerepet játszott az asszimiláció elleni harcban, de lehetővé tette a szegregáció kivédését is. A tanulmánykötet záró fejezetében Gerhard Jaritz a városi társadalom képi megjelenítését vizsgálja a középkori (azon belül is a közép- és kelet-európai) városi gyakorlatban (The Visual Image of the 'Other' in Late Medieval Urban Space: Patterns and Constructions). A változatos képanyagot felvonultató tanulmány a polgárságon belül valamilyen szempontból elkülönülő, azaz „más" csoportok szerepét helyezi a középpontba, fakadjon ez a másság nyelvi, öltözködési és egyéb különbségből vagy a közösségen belül játszott negatív vagy pozitív szerepből, amely végül integrációhoz vagy szegregációhoz vezetett. Az elkülönülés lehet társadalmi jellegű, mint például a koldusok vagy a szegények esetében, okozhatja azt a világi örömök és a világi hiúságok iránt táplált túlzott rajongás, eredményezheti azt testi fogyatékosság (jó példa erre a Schedel Világkrónikájában ábrázolt esslingeni sziámi ikerpár) és kialakulhat vallási okokból is. Negatív képet festett a városi közösség például a különféle bűnesetekkel vádolt cigányokról, vagy bizalmatlanul viszonyult a furcsa öltözetű és fizimiskájú keletiekhez, de a zsoldosokról is rosszallóan ítélkezett, akik gyakran a bűnözés megtestesítőiként jelennek meg a képi vagy narratív ábrázolásban. A másság ilyen típusai a prédikációkban, a krónikákban és az irodalomban is újra és újra felbukkantak, gyakran összemosva és egyenlőnek tekintve a felsorolt csoportokat, mint a „tőlünk" (értelemszerűen az átlagos, „tisztességes", dolgos és nem kitűnni akaró polgárságról van szó) sok szempontból élesen elkülöníthető elemeket. A tanulmánykötet színes tematikájú publikációi elősegítik, hogy az idegen etnikumoknak a térség középkori városfejlődésében betöltött szerepét és a kutatás jelenlegi állását a szakma témában kevésbé járatos, nyugati képviselői is megismerhessék. A dolgozatok jól mutatják, hogy a beköltöző vallási és etnikai kisebbségek vizsgálata során a topográfiai, nyelvi, jogi, gazdasági és hatalmi szempontok alkalmazása milyen termékeny eredményekkel járhat, de a művelődés- és men-