Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Segregation - Integration - Assimilation. Religious and Ethnic Groups in the Medieval Towns of Central and Eastern Europe (Ism.: Gulyás László Szabolcs) II/474

476 TÖRTÉNETI IRODALOM helyzete sokban hasonlított az örményekére, legalábbis ami a kereskedelemben és a város vezetésében játszott szerepüket illeti. A 16. században ugyanakkor sérelmeik között már vallási jellegűek is szerepelnek, ugyanis a város akadályozta a szentségek kiszolgáltatását és beleszólt a szabad papválasztásukba is. A zsidók, szemben az előbbi két csoporttal, jogi, gazdasági, és vallási szempontból is függetlennek tekinthetők a 16. századra, sőt, Lengyelország más zsidóihoz hasonlóan királyi védelmet is élveztek. Hazai témával kapcsolatos Petrovics István Foreign Ethnic Groups in the Towns of Southern Hungary in the Middle Ages címet viselő írása. A tanulmány első felében nagy ívű áttekintést kaphatunk a középkori magyar városfejlődés korai szakaszáról, és azokról a népekről, melyek abban szerepet játszottak (leginkább a németekről és a latinokról). A déli országrészben tapasztalható helyzetre áttérve a szerző elsőként Pécset veszi vizsgálat alá, ahol a legkorábban megjelent latin népesség mellett a 14. században már a németek is felbukkantak, hogy aztán a város számban és gazdasági súly szempontjából is legjelentősebb idegen csoportjává váljanak. A középkor végén szlávokra (horvátokra) utaló adatok is egyre inkább megjelennek. Az Árpád-kor latinjainak egyik jelentős központja a szerémi Nagyolaszi városa volt, melynek polgársága leginkább bortermeléssel foglalkozott. A 13. századra a település egyre inkább elmagyarosodott, majd a középkor végén — a térség többi virágzó mezővárosához hasonlóan — a török támadások következtében fokozatosan veszített gazdasági pozíciójából és szerb lakossággal népesült be. Szeged ugyanakkor azon kevés, de jelentős népességű városaink közé tartozik, ahol komolyabb idegen etnikumú lakossággal nem lehet számolni a középkor folyamán. A bor- és marhakereskedelemnek köszönhetően vannak ugyan itáliai eredetű elemekre vonatkozó adataink, de mind ezek, mind pedig a — valamivel nagyobb számban az 1522. évi tizedjegyzékben felbukkanó — kun és délszláv eredetű csoportok gyorsan asszimilálódtak. A Mohács utáni időszakban kisebb számban németek is megjelentek, de számuk egyáltalán nem nevezhető számottevőnek. Temesvár városfejlődését alapvetően az a tény akasztotta meg, hogy a déli végek védelmében fontos szerepet játszó temesi ispán fennhatósága végig igen erős volt felette, azaz a független fejlődésre nem volt lehetősége. A városban, Szegedhez hasonlóan, a latin, német és zsidó elemek száma nem volt jelentős, ugyanakkor a 16. századra a délszláv és román etnikum már megtalálható volt. A fenti adatok alapján a déli határvidék városi fejlődésében, eltérően az ország más régióitól, a magyar lakosság játszotta a legfontosabb szerepet. Magyarország fővárosának jól ismert etnikai sokszínűségével foglalkozik a kötet következő, Végh András tollából származó tanulmánya (Buda: The Multi-ethnic Capital of Medieval Hungary). A szerző, miközben röviden beszámol a város középkori jelentőségéről és keletkezésének körülményeiről, leszögezi, hogy a német népesség már az alapítástól kezdve vezető szerepet játszott a településen. A németség városvezetésben betöltött kizárólagos részvétele 1439-ben szűnt meg, amikor a két vezető etnikum, azaz a német és a magyar között egyfajta hatalommegosztást hajtottak végre. Ez a megoldás egyébként nem egyedülálló a középkori Magyarországon, hiszen hasonló módon történt a zágrábi, a zsolnai és a kolozsvári magisztrátus „demokratizálása" is. A szerző a német és más eredetű lakosság elhelyezkedését jól szerkesztett térképeken mutatja be. Míg a 14. században azt tapasztalhatjuk, hogy a németek a többi etnikummal (a magyar mellett az itáliai eredetű és a zsidó lakosságot érdemes itt megemlíteni) még topográfiailag keveredve birtokoltak házakat a városban, addig a középkor végi helyzet már a németség éles elkülönülését mutatta. Ekkor ugyanis már főleg a Boldogasszony plébánia környékén telepedtek meg, míg a magyarok, valamint a zsidó és itáliai lakosság a Várhegy északi részében, a Mária Magdolna egyház körzetében élt. Boris Golec Late Medieval Ethnic Structures in the Inland Towns of Present-day Slovenia címet viselő írásában a mai Szlovénia húsz, középkori eredettel bíró települését vizsgálja, amelyek részint Krajna, részint Stájerország területén, de alapvetően szlovén parasztság által körülvéve helyezkedtek el. A települések kétharmada 13-14. századi alapításnak köszönheti létét, kisebb része viszont a 15. század második felében fejlődött faluból várossá. A szerző kiemeli, hogy e települések etnikai helyzetére eddig csak kevésbé terelődött a kutatás figyelme, a rendelkezésre álló szakirodalom jó része pedig mára már elavult. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy a korabeli forrásokból is csak igen kevés áll a rendelkezésünkre. Felhasználható viszont a fennmaradt prédikációk nyelve és a prédikátorok származása a kérdés vizsgálatakor. Az például, hogy 1530 körül Mariborban két német és egy szlovén prédikátor állt alkalmazásban, jól mutatja a lakosság etnikai összetételét. Ljubljanában hasonló adatok szerint ugyanakkor a szláv lakosság létszáma háromszorosa lehetett a németnek és a letelepedés időpontja szempontjából is megelőzte azt. A kisebb városokban (Celje, Slovenj Gradée, Koceyje stb.) a népesség etnikailag kevert volt, de jelentékeny számú német lakosságot is magában foglalt. Golec adóösszeírások és telekkönyvek felhasználásá-