Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bárány Attila: A normann hódítástól a Magna Chartáig. Anglia a normannok és Plantagenetek korában (1066-1216) (Ism.: ifj. Barta János) II/472

472 TÖRTÉNETI IRODALOM ográfiája zárja. Ezt nem minősíthetem a kötet legsikerültebb részének, ugyanis a magyarországi kiadványokban megjelent — sokszor angol nyelvű! — Kosztolnyik-írások címe és megjelenési helye is angolra fordítva szerepel ezekben, ami a jövőben rendkívüli módon félre fogja vezetni a professzor életműve után érdeklődő külföldi kutatókat. Végezetül a kötetet szerkesztő három medievista (Petrovics, Tóth Sándor László, E. A. Congdon) közül ki szeretném emelni Petrovics István szerepét. Ő pályája során komoly támogatást kapott mind Boba Imrétől, mind Kosztolnyik Zoltántól, ezt mindkét esetben egy igen színvonalas emlékkönyv egyedüli vagy — mint ez esetben — társakkal való összeállításával hálálta meg, a körülmények sajnálatos alakulása folytán már csak a két professzor elhunyta után. Köszönet illeti Koszta Lászlót is, hogy a Festschrift-et felvette jó nevet szerzett könyvsorozatának kötetei közé. Az angol nyelvű Kosztolnyik-emlékkönyv tartalma igen gazdag, a benne szereplő nívós írások jól reprezentálják a hazai középkorkutatást mind Amerikában, mind Nyugat-Európában. Thoroczkay Gábor Bárány Attila A NORMANN HÓDÍTÁSTÓL A MAGNA CHARTÁIG Anglia a normannok és Plantagenetek korában (1066-1216) Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2011. 189 o. A 19. században „Európa műhelyévé" váló Anglia kiemelkedésének, mondhatnánk szerencséjének okai és eredője mindig is foglalkoztatta a történészeket. Tudjuk, hogy előzményei közé sorolhatjuk a 18. században lezajlott mezőgazdasági átalakulást (new agriculture) valamint az akkor megindult ipari forradalmat. Ha korábbra tekintünk, akkor a 15/16. századi bekerítésekben találhatunk Európa más országaiban nem, vagy csak szerényebb mértékben jelentkező folyamatot. Ennél régebbre azonban a hagyományos történetírás ritkán szokott visszatekinteni, hiszen egy idegen inváziót (nevezetesen a normann hódítást) vagy a rendi kiváltságok rögzítését (a Magna Chartában) aligha tekinthetnénk kivételes jelenségnek. (Utóbbi mellé akár a magunk Aranybulláját is oda állíthatjuk.) A valóságban azonban a koraújkori/újkori Anglia kiugrásának eredőit mégis a középkorban kell keresnünk. Az angol gazdaság- és társadalom történetírás már a középkort illetően is olyan sajátosságokat tud feltárni, amelyek nemcsak a kontinentális fejlődéstől tértek el, hanem a következő évszázadok változásait is előre vetíthették. Igaz, felismerésük, elfogadásuk nem egyszer kerülhet szembe a hagyományokkal, adhat más értelmezést a múlt eseményeinek és alakjainak, dicsérhet a hagyományokban kevésbé elismert szereplőket, vagy bírálhat érdemeiken felül tisztelt hősöket. Az, hogy Magyarországon ezekről a sajátosságokról, az angol múlt átértékeléséről nemigen tudunk, nem csoda. Annál meglepőbb viszont, hogy a köztudat, a közvélemény Angliában sem akarja tudomásul venni, még kevésbé kiigazítani a sztereotípiákban, szinte már mítoszokban rögzült balhiedelmeket, tévedéseket. Pedig napjaink angol történetírása komoly erőfeszítéseket tesz a történeti valóság megismertetése érdekében. Az ő eredményeiket próbálja a hazai történettudományba átplántálni Bárány Attila könyve. A történészek feladatát nehezíti, hogy a szóban forgó tévedések, esetenként tudatos tévesztések különböző időszakokban, eltérő célokkal kerültek be a „hagyományok" közé. Meggyökerezésüket, a köztudatba való bekerülésüket nagyban befolyásolták az angol szépirodalom kiemelkedő alkotásai Shakespeare tragédiáitól Walter Scott regényeiig. A normann hódítással kapcsolatban évszázadokig élt, s tulajdonképpen ma is él az angol közvéleményben a „népnyúzó francia-normann bárók" szembeállítása a hatalomból kiszorított (angol)szász népességgel (vö. Walter Scott: Ivanhoe). Ma is divat hősnek tekinteni a lovagkirályt, Oroszlánszívű Richárdot, és elmarasztalni utódát, Földnélküli Jánost (pl. a Robin Hood történet feldolgozásaiban), tragikus áldozatnak tekinteni az oltár előtt lekaszabolt Becket Tamást, s számon kérni meggyilkolását II. Henrik királyon (T. S. Eliot: Gyilkosság a székesegyházban). Bárány Attila könyve bevezetőjében világosan megfogalmazza célkitűzését. Nem Anglia középkori történetét akarja monográfiában bemutatni, hanem a Normann-ház (Hódító Vilmos és leszármazottai) valamint a Plantagenet dinasztia uralkodóinak Anglia történetében betöltött — a történeti kritikát is kiálló — szerepét igyekszik tisztázni. Felsorolja azokat a téves hiedelmeket, mítoszokat is, amelyeknek cáfolatára készül. Úgy véli, „mindig azzal találja magát szembe a kuta-