Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - „In my Spirit and Thought I Remained a European of Hungarian Origin" Medieval Historical Studies in Memory of Zoltán J. Kosztolnyik (Ism.: Thoroczkay Gábor) II/470

471 TÖRTÉNETI IRODALOM egy jóval korábban Szegeden megjelent interjúból már részletesen megismerhették, az emlékkötet címéül választott rövid önvallomás — „lélekben, szellemileg megmaradtam magyar származású európainak" — is innen származik (Aetas 1997. 2-3. sz.). Azt sem nevezhetjük meglepőnek, hogy szegedi történészek bábáskodtak a néhai professzor emlékkönyvének megjelentetésénél. Kosztolnyiknak — hasonlóan Bobához — nem budapesti történészekkel, hanem Kristó Gyula és Makk Ferenc iskolájával alakult ki szorosabb kapcsolata, illetve 1999. évi pécsi vendégprofesszorkodása okán Font Mártával és az ő tanítványi körével is jelentős kontaktusokat alakított ki. A szerkesztői előszót követően Olajos Teréz szegedi bizantinológus-professzor tanulmányát olvashatjuk II. Iustinos bizánci császár politikájáról, ahol a szerző állást foglal az Anthologia Graeca XVI 72. epigrammájának vitatott filológiai kérdéseiben is. Makk Ferenc szegedi középkortörténész-professzor a magyarok 942. évi hispániai kalandozásának datálásával foglalkozik, június 10. és július vége közé helyezve azt. Egyébként ez a dolgozat magyarul is olvasható a szegedi Acta Historica 127. kötetében. Tóth Sándor László, a szegedi egyetem középkori és koraújkori magyar történeti tanszékének docense a magyar őstörténet 20. századi külföldi kutatóit és nézeteiket veszi számba, Marquarttól az emigráns magyar történészekig (Kosztolnyikig, Bobáig). Egy kisebb tévedésre itt hívnám fel a figyelmet, Mindszenty József bíborosnak a sumér-magyar rokonságot hirdető egykori titkára, Zakar András haláláig itthon élt, tehát őt nem lehet a külföldi kutatás részeként tárgyalni. A következő írás Charles R. Bowlustól, az arkansasi egyetem nyugalmazott professzorától, Nagymorávia kérdésének tudós szakértőjétől származik. Ő e helyen Piligrim passaui püspök és Frigyes salzburgi érsek nevezetes 10. századi oklevél-hamisításaival foglalkozik, rendkívül adatgazdag módon, a korábbi kutatás eredményeit is jól összefoglalva. Elveti azt a széles körben elterjedt feltételezést, hogy Theotmar salzburgi érsek magyarokkal foglalkozó levele is Piligrim-féle hamisítvány volna. A magyar államalapítás és az Árpádok korával is több írás hozható kapcsolatba. T. Horváth Ágnes szegedi főiskolai tanár a 11. század magyar levélirodalmát veszi számba a Diplomata Hungáriáé Antiquissima I. kötete és Szent Gellért Deliberatiója alapján. Koszta László, a szegedi egyetem középkori magyar történeti tanszékének vezetője az államhatalom és az egyházszervezet kapcsolatával foglalkozik all. századi Magyarországon. Megállapítása szerint a magyar volt Kelet-Közép-Európa legszilárdabb egyházi struktúrája, amely a királyság határait is rögzítette. Kosztának ez az írása magyarul is megjelent a Valóság 2010/6. számában. Wojciech Kozlowski lengyel doktorandusz (Central European University) már későbbi időszakkal foglalkozik tanulmányában. Ő Boleslaw Piast-házbeli fejedelem és Árpád-házi Kinga hercegnő 1239. évi házasságának létrejöttét vizsgálja, megállapítva: a frigy Henrik sziléziai fejedelem és IV Béla magyar király stratégiai katonai szövetségét szolgálta, amely a mongol fenyegetés ellen irányult. Font Márta professzor, a pécsi egyetem középkortörténeti tanszékének vezetője az Árpádok uralkodási módszereit mutatja be, röviden ábrázolva a királyi uralmat és legitimációját, a királyi udvart, a királyi tanácsot, a nádor és az országbíró szerepét, az ispáni tisztséget, valamint a területi különkormányzatokat. Nemerkényi Előd budapesti középlatin filológus írása a középkori Magyarországon kialakuló latin írásbeliség itáliai komponensét veszi számba, jelentősnek tekintve azt, kiemelve Bonipert pécsi püspök és Gellért csanádi püspök szerepét. A késő középkorral foglalkozó tanulmányokat Petrovics Istvánnak, a szegedi egyetem középkorkutató docensének a dolgozata nyitja meg. Ó a középkori Péccsel és első Anjou-uralkodónk, I. Károly pénzügyi reformjaival foglalkozik, frappánsan összefoglalva mindazt, amit a témáról el lehet mondani. Gróf László Angliában élő térképészet-kutató a párizsi Nemzeti Könyvtár Codex Latini 7239. számú kéziratában található Magyarország-térképet köti Zsigmond király uralkodásához, véleménye szerint 1428 előtt az uralkodó bizalmi embere, Ozorai Pipó rendelhette meg azt. Sebők Ferenc, a szegedi egyetem történeti segédtudományok tanszékének docense Hunyadi János katonai tevékenységét foglalja össze rövid írásában, jól sáfárkodva a hazai és nemzetközi szakirodalom újabb megállapításaival is. Az emlékkönyv két utolsó írása már újkori témákat ölel fel. Radó Bálint, a pécsi egyetem koraújkort oktató adjunktusa I. Jakab angol királlyal foglalkozik írásában, elemezve az uralkodó viszonyát a Common Law-hoz, valamint a 17. század elejének jelentős angol jogtudósához, Sir Edward Coke-hoz. Eleanor A. Congdon amerikai (ohio-i) kutató pedig a 15-16. századi angol főnemesi udvarokban szolgáló főember-szolgák problematikájának szentelte tanulmányát. A tanulmányokat nem kevesebb, mint öt nekrológ követi, amelyekből jól megismerhetővé válik Kosztolnyik professzor immár örökre eltávozott alakja, személyisége. Pontosságával, adatgazdagságával kiválik ezek közül Tóth Sándor László emlékező írása. A nekrológokat az emlékkönyvek elmaradhatatlan záró része, az ünnepelt vagy megidézett emlékű professzor életmű-bibli-