Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Bárány Attila - Györkös Attila: A Fehér Rózsa Magyarországon. Egy angol trónkövetelő viszontagságai és a Jagelló-kori diplomácia II/417
A FEHÉR RÓZSA MAGYARORSZÁGON 429 augusztusának végén ugyanis a Köztársaság követeket küldött Angliába, s erről tudósították Magyarországot is.77 A de la Pole fivérek Ulászlóhoz menekülése azonban ekkor még nem került konkrétan szóba. 1502 májusában a császár mással állt elő: az angol-német tárgyalások idején — igyekezvén csendben megszabadulni a számára terhessé váló Yorkoktól — azt javasolta Edmundnak, hogy próbálja meg a francia király segítségét igénybe venni.78 Londonban vélhetőleg ezért kezdték figyelemmel kísérni Ulászló házasságát. Néhány hónappal később ugyanis, 1503 februárjában, amikor ismét angol követek tárgyaltak Miksánál, már élénken érdeklődtek az iránt, hogy a császár miként vélekedik arról, hogy „Magyarország királya Franciaországból nősült", illetve kíváncsiak voltak, hogy „béke van-e Magyarország és a Birodalom között vagy sem".7 9 VII. Henrik nyilván fel akarta mérni, mekkora a realitása annak, hogy a Habsburgok a Magyarországnak, vagy a vele szövetséges Franciaországnak átengedik a lázadókat. Eddigre már tisztában voltak az ügy minden részletével: amikor például Miksa rákérdezett Foix-i Anna angol származására, a követek fel tudták világosítani a császárt arról, hogy a magyar királyné csak távoli szigetországi felmenőkkel rendelkezik.80 A trónkövetelők azonban — a hátuk mögött zajló diplomáciai tárgyalások növekvő fenyegetése ellenére — még egy ideig élvezhették a Birodalom védelmét. Bár Miksa 1503 elején úgy nyilatkozott az angol követeknek, hogy „nem fogjuk a továbbiakban bátorítani Suffolk hercegét királya ellenében",81 s a de la Pole-ok már az aacheni menedékük elhagyását tervezték,82 valójában továbbra is ott tartózkodhattak a császár — vagy inkább bankárai — által egészen 1506-ig rendszeresen kiutalt segélyeken.8 3 Miksa nem volt hajlandó kihirdetni rájuk a birodalmi átkot sem a császári városokban, mondván, nincs erre joga.8 4 így Edmundék York-párti híveikkel szinte egy „ellenzéki" udvart alakítottak ki Németországban. Igaz, fel kellett készülniük arra, hogy bármikor el kell hagy-77 A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának Oklevél-Másolatai. Első füzet. Ismerteti: Óváry Lipót. Bp. 1890. No. 931.; Calendar Venice No. 818. 78 Letters and Papers I. 187.; Hanham, A: Edmund de la Pole, defector i. m. 244. — Ennek realitását alátámaszthatja az is, hogy utazásai során Edmund de la Pole Franciaországban is megfordult (PRO SC 1/52/7.). Sőt, létezik olyan feltételezés is, hogy először francia földre menekült s csak később bukkant fel Miksánál, 1. Ellis, Letters I. 123. 79 Letters and Papers I. 207-208. 80 [rongálódott szöveg] ... king of Hungary to wedd lady out of Fra[nceJ. Howe be it, he [the Emperor] said that he undrestode she was an Englishe woman, called the lord Kendales doughter, whose landes he supposed to lye in England. And we aunsuerd that she was none Englishe woman, nor yet that her fadre had any landes within England, but that, as we supposed, his auntecetry, come out of England at the tyme of the subdueng of Fraunce. [Magyarország királya Franciaországból kíván nősülni. Bárhogyan is, a császár azt mondta, ő úgy tudja, a hölgy angol, Kendal urának a lánya, akinek a birtokai szerinte Angliában fekszenek. Erre azt válaszoltuk, hogy ő sem nem angol, sem az apjának nincsenek Angliában birtokai, de, ahogyan mi értettük, ősei Angliából származnak, abból az időből, amikor Anglia meghódította Franciaországot.] — Letters and Papers I. 207-208. 81 [...] wir denselhen [herzogen] Suffolckh in nichte weitter wider der ber[urten kunyng] Hainrichen von Engellandt nicht fordern sa[llen] — Letters and Papers I. 186-187. 82 PRO SC 1/52/15.Í.; Letters and Papers I. 187. — „Költözési" költségeikre a császár pénzt is utalt nekik, 1. Letters and Papers I. 141., 180. 83 Letters and Papers I. 230., 256. 84 Letters and Papers I. 211.
