Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Bárány Attila - Györkös Attila: A Fehér Rózsa Magyarországon. Egy angol trónkövetelő viszontagságai és a Jagelló-kori diplomácia II/417
430 HAItÁNY ATTILA - GYÖRKÖS ATTILA niuk a Birodalmat, hiszen a császár ezután is folyamatosan segélypénzeket fogadott el a Tudoroktól.8 5 Az angol diplomácia ugyanis mindenáron igyekezett kimozdítani a holtpontról az ügyet. Egyrészt figyelmeztette Miksát a korábbi megállapodásokra,86 másrészt új frontokat nyitott. Németalföld kormányzóját, Ausztriai Margitot arra kérte, hogy hagyjon fel a de la Pole-ok támogatásával, s azzal fenyegetett, újra visszavonja az intercursustß7 1504-ig Anglia valóban fel is függesztette a németalföldi kereskedelmet.8 8 Szép Fülöpöt is meg kívánta nyerni céljainak, és kereskedelmi kedvezményeket helyezett kilátásba.8 9 1504 tavasza után a reá nehezedő, többoldalú diplomáciai nyomás miatt a császár már nem tarthatta tovább magánál a fivéreket.9 0 Az is kimozdíthatta a holtpontról az ügyet, hogy 1503 novemberében meghalt a de la Pole-ok nagy támasza, Yorki Margit. Edmund először Frízföld felé vette az irányt, hogy a tartomány kormányzója, Szakállas György szász herceg védelme alá helyezze magát; igaz, öccsét kénytelen volt Aachenben hagyni, hatalmas összegre rúgó kölcsönei „zálogaiként. Mivel a herceg jó viszonyt ápolt a Habsburgokkal, Suffolk száműzetése Aachenből legfeljebb csak formalitás lehetett, a császár továbbra is számolt velük. Útban Frízföld felé azonban Edmundot — az ebből politikai hasznot húzni remélő — Károly gelderni herceg feltartóztatta. A herceg Miksa ellenfele volt, hiszen nem ismerte el a tartomány Habsburg-öröklését, és megszállta azt 1492-ben, majd francia segítséggel meg is tartotta. VII. Henriket rémülettel töltötte el, hogy Károly segíteni fogja Suffolkot, hiszen a herceg állítólag 6 ezer embert ajánlott a de la Pole-ok angliai partraszállásához. Megfordulhatott azt is a fejében, hogy a gelderni herceg, akinek valójában sem pénze, sem ekkora serege nem volt, további támogatásért cserébe a franciáknak játssza át az értékes túszt.9 1 Aggodalmát csak növelte, hogy 1504-1505 folyamán összeesküvésről kapott hírt, amely szerint németalföldi York-párti emigránsok Edmund de la Pole-t kívánják lázadásuk élére helyezni.92 A Tudor-diplomácia ezért hajlandó lett volna fizetni a hercegnek, ha kiadja Suffolkot.9 3 A szűkülő diplomáciai mozgástér ellenére a de la Pole-ok 1505 folyamán — Edmund még fogságából is — egyre optimistább leveleket írtak, s mind ró-85 PRO SC 1/52/15.L; Bentley, Excerpta 129. 86 1503-ban Henrik felszólította Miksát, tegyen esküt, hogy nem fogadja be többé az Anglia ellen lázadó imposztorokat. A császár megtette ugyan az esküt, de Suffolkék továbbra is maradtak Aachenben, 1. Foedera XIII. 35., Letters and Papers I. 206. 87 Letters and Papers I. 327-336. 88 Foedera XIII. 105. 89 Uo. 90 Sean Cunningham: Pole, Edmund de la, eighth earl of Suffolk (1472?-1513). Oxford Dictionary of National Biography. Oxford 2004.; online 2008. (a továbbiakban: ODNB) [http://www.oxforddnb.com/view/article/22446, 2011. jan. 24.) 91 Letters and Papers I. 136-139., II. 194. — Edmund arról számol be, hogy nincsenek barátai, Geldern hercege sem segíti semmivel, 1. 1505: British Library Kézirattár, Additional MS 18738. f. 8., Letters and Papers I. 253. 92 Letters and Papers I. 231-240.; Pollard, A. F.: Reign of Henry VII i. m. I. 240-248. 93 ...roy d'Angleterre luy ferra délivrer quelque bonne raisonnable somme de deniers — 1505: Letters and Papers I. 142.; Pollard, A. F.: Reign of Henry VII i. m. III. 89.
